A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

Színjáték a minorita iskolában (1753-1780) A minoriták az Assisi Szent Ferenc által alapított Szerzet (Ordo Fratrum Minorum) egyik ága. A világ javaitól egykor elfordult, s minden tulajdont, az egyéni és rendi tulajdont is elutasító rend a 16. század elejére már nem tudta minden tekintetben követni az alapító szándékát. A rendkívül népszerű szerzetesrend egyes tagjai, kisebbnagyobb csoportjai nem zárkóztak el a rendi ingatlan-tulajdontól, s nem is kívántak kisebb közösségekben élni, mint azt Szent Ferenc előírta, hanem inkább konventekben csoportosultak. Mások, más csoportok viszont ragaszkodtak az egykori ferences szellemiséghez. Ezért a ferencesek eddig egységesnek látszó családja megoszlott, s ezt 1517ben a pápa is jóváhagyta. A régi törvényeket, szabályokat megtartó ágat (Ordo Fratrum Minorum Strictions Observantiae) obszervánsoknak nevezték. Ők változatlanul koldulásból tartották fenn ekkor még magukat, s legfeljebb kisebb közösségekben éltek, s imádsággal pasztorációval foglalkoztak. Ruhájuk durva szövésű barna csuha, az eső ellen fejüket védő kapucnival. Derekukat hitvány kötéllel kötötték meg. A másik ág örökségként elfogadta az ingatlantulajdont rendi jogon, s nagyobb közösségekben, úgynevezett konventekben élt (Ordo Fratrum Minorum Conventualium). Öltözékük a barna csuhához hasonló szabású, de fekete színű lett. A konventekben élő ferenceseket konventuális minoritáknak, nálunk röviden csak minoritáknak nevezik.

1 A minoriták a 17-18. században egymásután alapították Magyarországon és Erdélyben házaikat. Sztropkón (1617), Radon (1634), Csütörtökhelyen (1668), Eperjesen (1673), Lőcsén (1679), Esztelneken (1680), Nagybányán (1687), Egerben (1688), már a 17. században megvetették a lábukat. A következő évszázadban Aradon (1702), Nyírbátorban (1717), Lúgoson (1718), Pancsován (1720), Besztercén és Kolozsvárott (1724), Nagyenyeden (1727), Miskolcon (1729), Firtoson (1737), Marosvásárhelyt (1726), Szegeden (1727), Szilágysomlyón (1731) és Imregen (1752) alapítottak házat.

2 A Tisza észak-déli folyásának irányától keletre terjeszkedtek. Semmi jele nincs annak, a Felvidék nyugati területein, vagy a Dunántúl valamelyik városában házat akartak volna alapítani. Ahol a város lakossága megkívánta, a pasztoráció mellett elemi vagy magasabb fokú iskolát is nyitottak, s ezeket a lehetőségek szerint „felmenő rendszerben" tovább is fejlesztették. A háromszéki Esztelneken alapított rendház és iskola szűknek bizonyult, s ezért a környék plébánosának, Nagy Mózesnek a szorgalmazására a rendházat is és az iskolát is áttelepítették a Kézdivásárhely mellett fekvő kisközségbe, Kantába, 1696-ban. Itt néhány év alatt hatosztályossá fejlesztették a gimnáziumot, s a 20. század közepéig, a szerzetesrendek romániai feloszlatásáig megszakítás nélkül tanítottak.

3 1707-ben Aradon nyitottak elemi iskolát, amely 1753/54-es tanévben már hatosztályos, úgynevezett nagy gimnáziumként működött.

4 Az 1730-as évek legelején Nyírbátorban indították meg a schola normalis-t.

5 1740-ben Szilágysomlyón kezdtek el tanítani.

6 1774-ben és 1776-ban Eperjesen, majd Lőcsén és Nagybányán vették át a jezsuiták