A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Monoki kőművesek

épült fel. Minden építtető arra törekedett és törekszik ma is, hogy az ő háza ne olyan legyen, mint a szomszédé. így ahány ház, annyiféle elgondolás valósult meg. Két csoportra osztották őket: volt kiváló mester, aki egyben vállalkozó, és olyan kőműves, akinek kellő anyagiak nem álltak rendelkezésre ahhoz, hogy kiváló, vállalkozó lehessen. Úgy 70-80 évvel ezelőtt első ilyen mester Iván Károly kőműves volt. Érdekes, hogy nevezett kőműves analfabéta volt, így a tervek készítésében a felesége segédkezett. Együtt mentek a helyszínre, az alapkijelölés után, a falazat felépítésének költségeit megállapítani. Tekintettel arra, hogy építőkő a kőbányából bőségesen állt rendelkezésre, így a falak vastagsága 50 cm-t is meghaladta. A köveket egymáshoz sárral kötötték össze, és ennek ellenére is évszázadokon át állt, és áll ma is némelyik ház. Kezdetben a falakat kívül és belül sárral (sárgaagyag) tapasztották be, csak később hoztak a Hernádvölgyből homokot, és azt mésszel arányosan keverve használták fel a falak bevakolására. Híres kőművesmester és vállalkozó hírében állt Begala Kovács János is. ő tervezte és építette 1912-ben a Kálvária nagykápolnát és a 14 stáció épületét. A haranglábbal szemben lakott, öt követte Zilahi János, aki az Ingvár utcában élt. Javítás János is híres kőműves hírében állt. Sok szép nyeregtetős házat épített Soltész József is, aki a Nagyalvégen lakott. Meg kell említeni Holup Jánosi, aki szintén a haranglábbal szemben lakott, a patak bal partján levő meredek részen. Századunk első felének kiváló mesterei voltak még Piribik János, Csarnyi Tóth István és Jasu Gergely János. A két utóbbi a templom alatti Szugon lakott. Az uradalmi objektumok karbantartó kőművesmestere évtizedeken át Javítás István volt, aki természetesen családi házakat is épített. Szólnom kell még a ma élő mesterekről is, akik már korszerűsítették a családi házak kivitelezését. Vitányi István sok családi házat épített, vagy korszerűsített Arnóton, Alsózsolcán, Bélapátfalván, Ládpetriben, Sajóládon, Sajóörösön és persze Monokon is. Monokon legalább 30 házat épített. A homlokzat díszítményei és az oszlopok kiképzéséhez saját maga készített sablonokat, amelyekből több mint 100 változat található raktárában. Vitányi István, Ranovics Andrástól tanulta meg a „pipere-munka" mesterfogásait. Vele egy időben kezdte működését Szepesi-Szikora János, akinek keze alól sok családi ház került ki Kondó, Parasznya, Radostyán, Sajókápolna, Sajólászlófalva, Varbó és Monok községben. Monoki fecskéknek hívták régen a monoki kőműveseket. Régen valaki azt mondta róluk, hogy „olyanok vagytok, mint a fecskék: tavasszal elmentek és csak télre tértek haza." A község férfilakosságának jelentős százaléka még ma is a kőművesszakmát gyakorolja. A századfordulón mintegy 200, majd 1945-ben 307 kőművest tartottak számon. A kőművesdinasztiák sajnos lassan kihalnak, és lomtárba kerülnek a szakma végzéséhez szükséges szerszámok és használati eszközök. SZIKORA ANDRÁS