A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kálmán Béla: A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai

2. A mai helynevek egy része több száz éves. Nemcsak a helységnevek óriási többségének neve ismeretes a XI XIV. század körüli időkből, hanem számos, azóta elpusztult, más helyen újraépült falunak is megmaradt neve. Sajnos éppen a 20. században több községnek hozzá nem értő módon, rövidlátásból, tudatlanságból változtatták meg sok évszázadig viselt nevét. Csak egynéhány példát említek: Egy Sopron melletti Harka nevű falunak legkésőbb 1245-től ez volt a neve. Ez egyik legrégebben írásba foglalt magyar szóból származik. A X. század közepén jegyezte föl Bíborban született Konstantin bizánci császár, hogy a Karha a magyaroknál axióma, azaz méltóságnév. A szó személynévként is előfordult az Árpádok korában. így a legősibb, puszta személynévből származó helységneveink közé tartozik. Jó hangzású, rövid falunév. Mégis 1947-ben valakik Magyarfalvára változtatták a község nevét, mert egyesek szerint egy német gróf nevéből származott volna. Ez persze nem igaz

? de az illetékesek egyetlen szakember: nyelvész vagy történész tanácsát sem kérték ki. így vált egy későbbi típusú hosszú helységnévvé, mintha egy Magyar nevű személynek lett volna a birtoka. A 13. századtól kezdve sok száz akkor alapított vagy korábban más nevű község kapta temploma védőszentjéről a nevét. Az 50-es években azután jött egy szentirtó divat. Pest környékén volt a 14. századtól kezdve egy Szentlőrinc nevű falu, amelyet a század elején a többi hasonló községnévtől úgy különböztettek meg, hogy a Pest- előtagot kapta meg. A községet 1950-ben Budapesthez csatolták Pestlőrinc néven A 15. században Belsőszentiván, majd Ószentiván nevét 1955-ben Tiszasziget-re változtatták. A baranyai Szenterzsébet, majd Püspökszenterzsébet nevét 1950-ben Erzsébet-re rövidítették. Mosonszentjánost és Mosonszenípétert már korábban egyesítették a nagyobb Mosonszentjános néven. Ehhez 1970-ben még hozzácsatolták Pusztasomorja falut, lett belőle Jánossomorja. Arra talán nem is gondoltak a névszekularizálók, hogy minden igyekezetük ellenére is maradt benne elrejtve egy szent, mert a Somorja név a régi Szentmária. A Püspök-, Király-, Nemes- előtagú nevek egy részét kigyomlálták az 50-es években: Püspökmárok>Erdősmárok, Püspökiele > Maroslele, Király telek > Nyírtelek, Nemesmagasi > Kemenesmagasi. Az eljárás ahhoz hasonlít, mikor 1943-ben a hatóságok a Vác melletti Zsidó község nevét Vácegresre, a Veszprém megyei Árpád-kori Zsid, később Bakonyzsid község nevét Várvölgy-ie változtatták, pedig ez utóbbi valószínűleg a latin Sidonius név rövidülése. Nevek tucatjait szívta föl a városok határának kiterjesztése és a községek összevonása. Gyakran még utcanévként sem maradt nyoma az egykori község nyolcszáz évig használt nevének. Szomorú, hogy egykori vármegyei székhely és nevét vesztve olvadt be egy újabb településbe: Borsod egy 11. századi várispánról kapta nevét, akárcsak a megye az 1950-ben megszüntetett és Edelénybe olvasztott Szent István kori váras községről (Edelény első említése 1299-ből való). Hasonló veszedelem fenyegeti a Rakamaz közelében levő Szabolcs falucskát, amelynek lélekszáma 600 alá süllyedt. 3. A magyar nyelvjárások is erősen pusztulóban vannak. Egyrészt megszűnőben van a hagyományos közép- és kisparaszti, valamint kisiparos réteg, amely a nyelvjárás legfőbb hordozója volt, ugyanaz, amely a község dűlőneveit is a legjobban ismerte és még talán az ezredvégig át tudná hagyományozni, ha volna, aki följegyezné. Másrészt a ma még mezőgazdasággal foglalkozók, tsz-tagok és háztáji gazdaságban dolgozók nyelve is egyre veszít nyelvjárásias vonásaiból és a hagyományos szókincsből. Az írástudatlanság megszűnése, illetve inkább városba tömörülése, a sajtó, rádió és elsősorban a televízió hatása még a csekély számú analfabétákat is nyelvjárásuk elhagyására ösztönzi. A Magyar nyelvjárások atlasza a magyar nyelvterület nagy részére kiterjedően 330 kutatóponton gyűjtötte fel mintegy másfél ezer szó és szóalak elterjedését. A gyűjtőmunka zöme századunk 50-es, az ellenőrzésé a 60-as években megtörtént, az anyag 1968-77-ben jelent meg 6 kötetben. Már így is kirajzolódnak bizonyos nyelvi jelenségek