A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - D. Varga László: Ung vidéki faragó pásztorok

JEGYZETEK : 1 Sárosi B.: Citera. In.: Magyar Néprajzi Lexikon I. k. Bp. 1977. 435. 2 A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I. k. Budapest, 1967. 451. 3 A nyelvterületen való elterjedtséghez lásd: Sárosi B.: Citera és citerajáték Szeged környékén. Ethnographia 1961. 445.; és Wichmann, Y.: Wörterbuch des ung. moldauer nordcsángó- und des hétfaíuer csángó dialektes. Helsinki 1936. 158. 4 Kunz, L,: Die Volksmusikinstrumente der Tschecholslowakei. Leipzig 1974. 53.; Leng, L.: Slovenské ludové hudobné nástroje. Bratislava, 1967. 81.; JakubaS, F.: Hornjoserbsko — nëmski sîownik. Budysin, 1954. 71. 5 Vö.: Sárosi B.: Magyar népi hangszerek. Bp. 1973. 7. 6 Vö. : Sárosi B.: Die Volksmusikinstrumente Ungarns. Leipzig, 1967. 30—41. 7 Leltári számaik az előbbi felsorolás szerint: 58. 99. 1. ;62. 33. 1.; 56. 41. 1.; 57. 113. 1. 1.; 58. 4. 55.; 57. 45. 1.; 61. 53. 1. 8 Vö.: Sárosi B.: Die Volksmusikinstrumente... i. m. 30. 9 Hangkészletüket részben az érintők elhelyezése alapján állapítottuk meg — ez természetesen magában hordja a tévedés lehetőségét, mert a megszólaló hangsor más is lehet, mint aminek a bundok helye szerint látszik —; részben — ahol lehetett — a húrok pengetésével. A hangterjedelem jelölésében: Sárosi B.: Magyar népi ... i. m. 33-at követtük. Ung-vidéki faragó pásztorok A történeti Magyarország északkeleti részén, az egykori Ung vármegye Nagykaposi járása hajdan jelentős szerepet játszott az ország gazdasági, kereskedelmi életében. Nagykapos község nevét az 1332—37 pápai adószedők jegyzékében Copus, Kopus alakban találjuk, tehát az ország egyik „kapuja" lehetett. A község a leleszi prépostság egyik régi birtoka, mely javakat valószínűleg 1180-tól számítják. Nagykapos egykor, de még az 1950-es években is járási székhely, ma a Szlovákiához tartozó Ung-vidék magyar falvainak ipari, mezőgazdasági, kulturális központja. Ezen kívül a neves magyar tudósnak, Erdélyi Jánosnak, a „Népdalok és mondák" szerzőjének és szerkesztőjének szülőhelye. Emlékét a református templomon elhelyezett emléktábla, valamint a városi parkban található kőbe vésett dombormű őrzi. Ezen a vidéken vezetett át az Alföld és Hegyalja felől az egyik legforgalmasabb útvonal az uzsoki hágón keresztül Galícia és Oroszország felé. De erre vitt a honfoglaló magyarok útja csakúgy, mint később a tatároké. Mivel azonban nem került török hódoltság alá, összekötő kapcsot jelentett a Felvidék és Erdély között. Hosszú ideig az erdélyi fejedelemség része volt. A táj vizei a Tisza vízrendszeréhez tartoztak, bár a Tisza csak rövid szakaszon érintette a megye déli csücskét. Folyója északon az Ung, mely az uzsoki hágó közelében ered, nyugaton a Labore, amely a vármegye határán összefolyik a Latorcával, az Ung-vidék déli határával és mint Bodrog ömlik Tokajnál a Tiszába. Ung megye domborzati viszonyai változatosak. Ebből adódóan