A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Szlovákiai téka - Kristek, Igor (red.): Zborník slovenského národného muzea (Dankó Éva)

1964-ben indult meg, célul tűzte ki egy olyan néprajzi objektumegyüttes létrehozását, amely egész Szlovákia hagyományos népi kultúráját bemutatná a 19. század második felében és a 20. század első évtizedeiben. Az 1972-ben Túrócszentmártonban megnyílt múzeum eddigi tevékenységéről ad áttekintést Igor Kristek rövid összefoglalójában. Mojmír Benza Liptó (Liptov) vidékének népi építkezési sajátosságait összegzi. Részletesen vizsgálja a lakóépületek tetőszerkezeti megoldásait, formai variánsait, az épületbeosztásokat, a tűzhely helyzetét, a telek- és udvarformákat, valamint a gazdasági épületek típusait. Hasonló kutatásokat végzett Zora Zubercová Szepes (Spis) területén, ahol hét különböző nemzetiségű, illetve etnikai csoport élt együtt évszázadokon át. Épp ez az etnikai sokszínűség hozott létre igen változatos formákat az itt lakók építkezéseiben. A szerző kiemeli azokat a jellegzetes tulajdonjegyeket, amelyek alapján kiválasztotta a szepesi tájegységet bemutató épületegyüttes 17 objektumát. Dása Danekova a pohronie-i terület 19—20. századi népi építészetét vizsgálja. Geográfiailag két rész; Felső- és Közép-Pohronie különíthető el, és ez az elkülönülés a népi kultúrákban is nyomon követhető. A történeti áttekintés után a szerző a települések formáit, lakó- és gazdasági épületeiket veszi sorra, különös figyelmet szentelve a helyi földrajzi viszonyokhoz való alkalmazkodás, a völgyek, lankák építészeti különbözőségeinek. A Szlovákiai Beszkidek Javorník körzetének (Kysuce-Podjavorníky) jelenkori tűzhelyformáit, hely- és funkcióváltozását mutatja be Jozef Turzo. A Szabadtéri Múzeummal foglalkozó utolsó tanulmány az Árva (Orava) vidékét reprezentáló tájegység mesterséges környezetének megteremtéséről szól. Árva vidéke geográfiai és növénytani szempontból Szlovákia igen specifikus tája. Az itt található természeti környezet leírása, varmint a helyi növényvilág számbavétele után, Bozena Kubovová konkrét javaslatot tesz a tájegység objektumai köré telepítendő növényekre, fákra vonatkozóan, szem előtt tartva az adott természeti viszonyokat. A kötet másik, kisebb terjedelmű része a népi kultúra egy-egy területét dolgozza fel. Karol Strelec tanulmánya a Körmöcbánya (Kremnice) vidékének népi építészeiét tárja elénk. A 14—15. század folyamán idetelepített németek sajátságos népi kultúrát alakítottak ki az évszázadok folyamán. Már az egymáshoz kapcsolódó falvak sora is szembetűnő, nem is beszélve a Szlovákiának csak erre a vidékére jellemző manzárd kiképzésű tetőszerkezettel épített lakóépületekről, írott források, valamint a házakon levő évszámok bizonyítják az emeletes házak meglétét már a 16. század folyamán. A szerző fejlődéstörténeti szempontból is elemzi a gyűjtött adatokat, nyomon kísérve a ház belső beosztásának változását. Az építkezéshez használt anyag megválasztását a földrajzi környezet meghatározta, így a fában, kőben gazdag vidéken ezek voltak a legfontosabb építőanyagok. Mind a lakó-, mind pedig a gazdasági épületeknél elterjedt volt a kontytető. A mezőgazdaság extenzív jellege következtében a gazdasági építmények igen egyszerű szerkezetűek, és kis terjedelműek voltak. Anna Oláhová a Miava (Myjava) szlovák lakosú község népi bútorainak díszítőművészetét vizsgálva az itt található bútorokat 3 csoportba sorolja: ülő, alvásra, pihenésre szolgálók, valamint őrzésre, tárolásra használtak. Saját gyűjtött anyaga és a szakirodalom adatai alapján, arra a megállapításra jut, hogy a bútordíszítést egyszerűség és mértékletesség jellemzi. Vizsgálódásait kb. az 1950-es évekig végzi, amikor is a tradicionális bútorok készítése megszűnik, helyt adva a nagyüzemi bútorgyártásnak. Marta Dudúsová tanulmányában a lengyel sandomieri erdővidék népi építészetét, lakásmódjait tekinti át, Gyűjtött anyagát összehasonlítva a Szlovák-