A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez

11. kép. Az elcsépelt zsúpszalma kévébe kötése. F. 6553. nálni. A zsúp készítésekor általánosan elterjedt volt a magnak a kalászból kézzel való kidörzsölése is, mivel a rozs kalásza nem szúrós, nem sértette fel a kezet. A cséppel, cséphadaróval való szemnyerésre meglehetősen kevés adatot sikerült gyűjtenem. Ezt a munkamódot a zsúpszalma cséplésére alkalmazták ritkán, s emellett a búza-, rozs-, árpa- és a zabcséplésre azok, akiknek kevés terményüket nem volt érdemes nyomtatni.

17 Az emlékezetben a cséppel való szemnyerés munkaszervezetének nem él számottevő emléke. A legidősebb adatközlők szerint 2 vagy 4 ember csépelt együtt. A kévéket kioldva úgy rakták le, hogy 2—2 sor kalásza egymással szemben helyezkedett el (8—11. kép). A szegényes adatok ebben az esetben nem csupán azt jelzik, hogy ez a technika hamarabb megszűnt, s már nem él az emlékezetben, hanem azt is, hogy korábban is kisebb jelentőséggel bírt, mint a nyomtatás. Mindezek az adatok — ha írásunknak nem is ennek igazolása a feladata — jelzik azt, hogy az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, a Bükk déli lábánál fekvő települések (köztük Mezőkövesd) tárgyi kultúrája, s így a szemnyerés módjai és eszközei is sajátos kettőséget mutatnak. Kultúrájukban az Alföldre jellemző vonások vannak túlsúlyban, de sokféle nyoma van a palóc területekkel