A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz

A miskolci Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációs gyűjtemé­nyében, a 70.42. 1—30. szám alatt őrzött 30 levél közül három (70.42.1; 70.42.3.; 70.42.20.) nem Pósáékhoz íródott. Ezeket Herman Ottó kétségtelenül a feleségé­hez írta (kettő közüle „Hermán Ottó úrnőnek" meg is van címezve), ezért nem kerültek az előbbiekben publikálásra. Meg kell még említeni a közreadott le­velezésről, hogy az csak része vagy csak töredéke lehet az egésznek. Lambrecht Kálmán is közli a nagy öregnek Pósához írott levelét. 31 Elképzelhetetlen az is, hogy Pósa Lajos halálakor, 1914 júliusában ne kondoleált volna a szeretett öz­vegynek. Az előbbiekben publikált levelezés arra utal, hogy Herman Ottó és felesége, Borosnyay Kamilla, valamint Pósa Lajos és felesége Andrássy Lídia között a barátság 1897-ben már fennállott. Október 6-án levélben köszönik meg mind­ketten az aradi vértanúk emlékezetére írott Pósa-verset. 32 A kapcsolat azonban feltételezhetően jóval korábbi, valószínűleg Herman Ottóné és Az Én Űjságom révén. Herman Ottóné meséit Az Én Üjságom 1893-tól rendszeresen közli. A IV. 1893. évi kötet 37. oldalán pl. férje, Herman Ottó „kutyás" fényképét közli. Igen sok verse és meséje témáját vette állatokról, leginkább madarakról, valamint ál­talában a természetről. Lássunk egy-két címet: A madárfészek; A kis kirán­dulók; Mese a cinke-párról stb. 33 Hasonló jellegű ismeretterjesztő, sőt mesesze­rűen kedves írásai Herman Ottónak is jelentek meg Pósa Lajos folyóiratában. 3 '' Az Én Újságom című gyermekújságot 1889 decemberében indította meg Bene­dek Elek és Pósa Lajos, a III. kötettől már csak Pósa szerkeszti. Herman Ottó különböző időszakokban publikációs tevékenységgel is támogatta Pósa Lajost. 1896-ban írt róla a Pester Loydban, 1914-ben a Budapesti Hírlapban. 35 A tudományos kutatás s a barátság valószínűleg többször is eljuttatta Her­man Ottóékat Pósa Lajos gömöri szülőfalujába, Radnótra, a „bogárhátú viskó­ba" (9. sz. levél). 1905 júliusában innen írta a 4. sz. levelet, augusztus 2-án vi­szont már Lillafüredről köszöni meg az együtt töltött szép napokat. 1908-ban írott levelében részvéttel adja hírül a radnóti ház leégését (9. sz. levél). A közölt huszonhat levél közül hét íródott Pósa Lajoshoz, tizenhét a felesé­géhez, egyet írt mindkettejükhöz, s ugyancsak egyet Sárikához, Pósáék leányá­hoz (4. sz. levél). Igen változatosak, sőt figyelemreméltóak a megszólítások, kü­lönösen a Pósa Lajoséi. A közeli barátságot tükrözi a néholi tegezés. A 70 éves Herman Ottó 1905-ben Lidimamának szólítja a 30 éves asszonyt. Több helyütt megköszöni a küldött könyvet, verset; dicséri hazafias verseit, jelentősnek ítéli a gyermekirodalom művelésében kifejtett tevékenységét. A 15. sz. levélben, 1910. december 24-én valószínűleg Pósa Lajosné ugyanazon évben megjelent Aranyvirág c. kötetét köszöni meg. Ezért még a képviselői mandátum elfogadá­sáról is lebeszéli Pósa Lajost. Figyelemre méltó Herman Ottónak a szerkesztési tevékenységéről vallott véleménye, felfogása, miközben korholja Pósa szekercé­vel végzett szerkesztői tevékenységét (7. sz. levél). Pósa Lajos halála után, 1914 júliusában és augusztusában még segít az özvegynek a hagyaték elrendezésében (24. sz. levél). Az itt közölt levelek egyik fő értéke az, hogy a két utolsó 1914. november 22-én kelt. Ezeket a már halálos ágyán fekvő Herman Ottó írta, lehetséges, hogy utolsó írásai. Reszkető az írása, megváltozott nagy, kemény magabiztossága. Közlekedési baleset következtében 1914. december 14-én hunyta le örökre szemét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom