A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
SZLOVÁKIAI TÉKA - M. Markus: Szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások
talatból szerezték. Nem egyszer a Vágra szállva, szlovák tutajosokkal hajóztak a Duna irányába. Végigkísérték őket útjaikon, közben ők is meg-megálltak, meglátogatták a fontosabb vásárhelyeket, korcsmákat. Gondosan figyelték a tutajosok életét, munkáját, megismerkedtek az akkori áruszállítás minden csínjával-bínjával. Igen értékes a szlovák tutajosoknak a magyar lakossággal való érintkezési formáját leíró része, az adás-vevés módja. Ezeket az utazásokat igazi „gyűjtőútnak" lehet minősíteni. (A szlovák és a magyar néprajztudomány történetének igen fontos forrásait szolgáltatják ezek az adatközlések!). De nemcsak a tutajosok életét figyelték meg. Bredetzky Sámuel például egész aprólékosan leírta a szepesi gyolcs vászon akkori szállításának útját, a szlovák fuvarosok életmódját, az áruk értékesítésének módját, a debreceni és miskolci vásárokra járó görög, rác kereskedők vásárlásait, a balkáni térből idelátogató valachpásztorok kupeckodó vándorlásait, ezek közvetítő szerepét, az állatfajták cseréjét stb. Igen tanulságos a század eleji vásárjáró és házaló szlovákok mozgásának leírása. A 19. századi szlovák—magyar interetnikus néprajzi kapcsolatok legjobb ismerője és egyben a legklasszikusabb kutatója Csaplovics János. Publikált munkáit ismerik a magyar és szlovák etnográfusok. (Nem kell itt mondanom, hogy hányszor vesszük kezünkbe nyomtatásban megjelent munkáit. Sajnos, ezek elég sokszor nehezen hozzáférhetőek.) Nem kívánom itt Csaplovics publikált munkáit különösebben méltatni. Inkább Csaplovicsnak olyan, kéziratban maradt írásaira szeretném itt felhívni a figyelmet, amelyek kevésbé ismertek. Ezek részben a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár, a zvoleni (Zólyom) Tudományos Könyvtár kézirattárában, s végül a banskobystricai (Besztercebánya) evangélikus egyház levéltárában őrződtek meg. A publikált és a kéziratokban megőrzött anyagból kiderül, hogy Csaplovics János már a 19. század első évtizedeiben egész komolyan hozzá akart fogni a történeti Magyarország népei összefoglaló szintézisének megírásához. A besztercebányai egyházi levéltárban fennmaradt kéziratok között ott találjuk a „Planum describendae nationis Hungáriáé'" egyes fejezeteit — mint például az „Ethnographia Magyarorum", „Ethnographia Rutenorum in Hungária", „Ethnographia Valachorum in Hungária" és az „Ethnographia Judeorum" című fejezeteket. Ezekben a tervezett fejezetekben tehát szóhoz jutottak volna a magyarok, szlovákok mellett a rutének (kárpátukránok), szerbek, horvátok, szlovének, németek, az erdélyi románok és a többi kárpát-európai népek is, mint pl. az örmények, cigányok és a zsidók is. Sajnos Csaplovics elgondolásait és terveit nem tudta megvalósítani, s ezért később a részben megírt fejezeteket külön publikálta. (Magyarországi vendus tótokról, — Ethnographische Betrachtung über die Bevölkerung in Ungarn, — Gemälde von Ungarn I— II., — Topographischstatistisches Archiv des Königreichs Ungarn I— II.) Ezek közül a „Slowaken in Ungarn" című részt nyolc folytatásban publikálta. Csaplovicsnak ezt a tanulmányát a szlovák néprajz első komoly összehasonlító szintézisének kell tekinteni. Minden lapja tele van interetnikus jelenségek összehasonlító kommentálásával. Ö az a kutatónk, aki első ízben ismerteti és helyezi be a szlovák népet Európa népcsaládjainak sorába. Nagy kár, hogy tervezett kárpát-európai szintézisét — amit munkatársai segítségével kí-