A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez

tétlenek voltak, csak a szérűnek és a szalmakazlaknak adtak helyet, állatokat és terményeket nem tartottak itt. A szérűt a gazdák nagyobb része a portán készítette el, vagy az udvaron, a lakóház mellett, vagy a portán levő kertben. A szérűnek állandó helye volt, ideiglenesen készített és használt szérűk a határban nem voltak. A szérűt nem rontották el a használat után, hanem megőrizték, a következő évben így csak kisebb javításra szorult. A szérű előkészítése már napokkal a nyomtatás előtt elkezdődött, s a munka megszakításokkal gyakran egy hetet is igénybe vett. A szérűn levő gazt, gyomot kapával vagy a kovács által készített szérűnyesővél távolították el. A területet ezután meglocsolták, esetenként leszórták pelyvával. Ezután ledöngölték az erre a célra készített bunkóval, vagy megjáratták a lovakkal, melyekről előre levették a patkót. Előfordult azonban olyan is, hogy a szomszéd gyerekeket összehívták, akik megtaposták, megdombérozták a szérűt, hogy kemény legyen. A gabonát az így elkészített szérű mellett asztagfban rakták össze. A gabonának a szérűn való elhelyezését, nyomtatáshoz való előkészítését ágyazásnak, beágyazásnak vagy áddzásoíásnak mondták, az így előkészített gabonacsomót pedig ágyásnak, áddzásnak nevezték. Az ágyás (Hoffmann T. terminológiáját használva) korong alakú volt.

8 Először az ágyás közepét készí1. kép. A szérű letakarítása. F. 6544.