A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vera Hasalová—Jaroslav Vajdis: Die Volkskunst in der Tschechoslowakei (Kunt Ernő)

tudás alapján gyógynövényeknek tartott növényfajtákat sorolja fel, közölve a népi terminológiákat és felhasználási területüket is. Külön figyelmet érdemel a kötetet záró könyvészeti rész, amely a Szlovákiára vonatkozó fontosabb szakirodalmat teszi közzé. A bibliográfia nagy segítséget adhat az érdeklődő kutatóknak az egyes témákkal való mélyebb ismerkedéshez. A reprezentatív kötetet több mint 300 fotó egészíti ki és teszi szemléletessé. FÜGEDI MÁRTA Vera Hasalová—

Jaroslav Vajdis: Die Volkskunst in der Tschechoslowakei Prága, 1974. 295 1. 236 kép. V. Hasalová és J. Vajdis munkája reprezentatív album Csehszlovákia népművészetének bemutatására. Az efféle, jóllehet igényes, mégis nagyközönség számára összeállított album általában próbára teszi a szakember arányérzékét, hiszen nem ritkán kaphatunk kézbe összefoglaló albumokat, melyek vagy a szakmai becsű részek aprólékos elemzésébe fulladnak, vagy a válogatottan szép illusztrációk felületes kommentárává silányulnak. Nem könnyű megtalálni a tartalmas, közérthető szöveg, s az azzal harmonizáló szemléltető anyag egyensúlyát. A szerzőpárnak jelen munkájában sikerült megoldania ezt a feladatát: kép és szöveg, reprezentatív nyomdatechnika és célszerű szemléletesség, tudományos megalapozottság és gyümölcsöző közérthetőség harmóniáját. Jóllehet a szerzők lemondanak a népművészet teljességének bemutatásáról, mégsem rövidül meg az olvasó, s örömmel forgathatja e munkát, mert belőle nemcsak a cseh és szlovák nép kultúrájáról alkothat képet, de a cseh és szlovák néprajztudomány s népművészetkutatás színvonalát s eredményeit is megismerheti. V. Hasalovának és J. Vajdisnak minden bizonnyal egyik fő feladata lehetett e könyvön belül megtalálni azt a szemléletmódot, mely megengedi e két nép — s két olyan szélsőségesen hasonló és különböző történelmi-társadalmi fejlődési fázisokon áthaladó nép — művészetének, kultúrájának egységes szempontokhoz igazodó vizsgálatát. E kérdéskör tisztázására szánják az első fejezetet, a környezet és fejlődési feltételek bemutatását. Itt mutatnak rá a szerzők azokra a táji és történeti adottságokra, melyek létrehozták a két nép kultúrájának hasonló és különböző jelenségeit. Bemutatják röviden a cseh és szlovák nép történetét, vizsgálva fejlődésük azon állomásait, amikor fogékonnyá válhatott a parasztság a művészi-kulturális hatásokra, jelzik, mely nagy kultúrából származnak az átvételek, s mennyiben konzerválódtak, asszimilálódtak. Meghatározónak tartják például a csehek nyugati orientációját, azt a tényt, hogy — általában német közvetítéssel — a római katolikus egyház, az egyházi művészet, s ezzel a nyugati művészetszemlélet korán érvényesülhetett. A szlováklakta területek a keleti szláv népek, kultúrájuk irányában bizonyultak nyitottabbnak. A keleti szláv kereszténység bizánci kulturáltságú alapjai végül is megszabták a népi tájékozódást a művészet területén is. A két nép vallásos tárgyú népművészeti alkotásaiban ma is felismerhető ez az alapvető különbség, de áttételesen a két nép művészetének egészében is megmutatkozik.