A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Szemere Bertalan verse Rózsa Sándorról

A tartalom alaposabb áttekintése után bizonyosan állíthatjuk, hogy a XXII. fejezet hőse Rózsa Sándor. A költemény életrajz, csupán reminiszcenciákból táplálkozik. Köztudott tény manapság, hogy a 48-as szabadságharcban a híres haramiavezér szabad csapata néhány csatában valóban az osztrákok réme lett; egyik hősi tettét Arany János még 1849-ben megénekelte.

8 Akiket a feudális rend kivetett magából: az alföldi csikósokgulyások, a munkanélküli szegénylegények, a kódorgó betyárok, a munkát hiába kereső agrárproletárok a nemzet szabadságáért, a köztársaságért vívott harcok során hősökké váltak. A köztudatban ekkor lett az útonálló betyárokból, a munkakerülőnek, kocsmatölteléknek tartott munkanélküliekből, sehová sem tartozó fiatalok tömegéből népi-nemzeti szabadsághős, politikai mártír. Nem minden betyár volt megrögzött gonosztevő, haramia, akasztófáravaló: legnagyobb részük — a többség — szerencsétlen szegényember volt, aki hiába keresett munkát. A feudális közigazgatás a munkanélkülieket egy kalap alá vette a csavargókkal, s a fiatalját katonának sorozta be. A munkanélküliséget ily módon vezetve le, telt meg a császári hadsereg rebellis magyar elemekkel.

9 Szemere Bertalan a Sándor című fejezet első 17 versszakában, amelyet hosszadalmas előhangként november 26-án írt. az alföldi puszta képét élményi elemek és Arany—Petőfi reminiszcenciák felhasználásával jeleníti meg. Sándor a puszta szabad fia csapatával a szabadságharc során jó katonának bizonyult: a csikós szerszámai félelmetes fegyverekké váltak kemény kezében. Vitézi tetteiről Szemere csak sommásan emlékezik meg: a vers elején hevesi jinak mondja, aki Patakról szökött el, hogy csikós lehessen. Itt — homályossá vált iskolai mendemondák alapján — Angyal Bandi életének valóságos mozzanatait szövi össze a gerillavezér virtusaival. A fejezet utolsó 5 versszaka röviden számol be arról, hogy Sándor „violaszín pecsét alatt' kap hírt kedves Zsuzsija haláláról. (Vö. Csokonai.) Érezhető, hogy Szemere hangulata a vers írásának második felében a reminiszcenciák uralma alá került. A befejezés romános mozzanatai a világosi árulást követő öngyilkossággal együtt a rémregények világába csapnak át, bár a befejező két versszak a legnagyobb költőről, a népről emlékezik meg: Sándor a népdalok hőse lett — valószínűleg Jókai Mór ily címet viselő elbeszélése nyomán.

10 Az aránytalan szerkezetű költeményben legszebb talán a puszta költői megjelenítése, — a többi látott, vagy hallott, vagy olvasott élményekből táplálkozó erőtlen reminiszcencia csupán. Mivel nyomtatásban nem látott napvilágot, annak bizonyítéka, hogy Szemere is inkább emlékeit vezette le megírásával, s nem találta harci riadónak. A vers bizonyítja azt is, hogy az irodalmi rablóromantika módosította a betyárokról kialakult néphagyományt, melyben a legkülönbözőbb vidékről szállongó hírek keveredtek össze a múltat színesen felidéző emlékezésekké. Helytörténeti szempontból is jelentős, hogy a borsodi emlékanyag az emlékező tudatában nemzeti hagyománnyá magasztosul.

11 DÖMÖTÖR SÁNDOR