A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Lajos Árpád: Régi társas gyermekjátékok Mezőkövesden

feleségének, hogy jön az ura mindjárt, csak az ujjasát veszi le a kisasszonyról. Az asszony megharagudott. De az ura csak reggel került elő, átfázva, összekarmolászva, ahogy a bokrok, a gaz összeszurkálta. A kisasszony kakasszóig csalogatta maga után. Kakasszóra eltűnt." Adatközlő férjét is kísértette Rezenka kisasszony. Ugyanis elaludt a Tetyves-kútnál (a vár tövében levő forrás) és lejött Rezenka hozzá a várból. Felköltötte és csalogatta maga után [6]. Hogyan lett Rezenkából kísértet és hogyan került a várba? A szögligeti történet így tartja: „Abodon élt a kurva Rezenka. A legényekhez is kijárt a mezőre. Amikor meghalt, valaki azt tanácsolta az urának, hogy a sírjába tegyen egy fél garast. Az megfogadta a tanácsot és a Rezenka sírjának szélén vágta ketté a garast fejszéjével. Még tartott a tor, de Rezenka már a porta körül kísértett. A portára nem mehetett be, mert ki volt fizetve. Nappal is sokszor megjelent ezután. Hol a mezőn, hol itt, hol ott kóborolt. A népek már nem is féltek tőle. Akkoriban érkezett Abodra egy fiatal pap. Egyszer mondja, hogy ő a kocsin akar hálni az udvaron. Az öreg pap figyelmeztette, ne tegye, mert megkísérti Rezenka. De a fiatal pap nem hallgatott rá. Alighogy lefeküdt, már emelgették alatta a szekeret. Megkísértette Rezenka. Bement hát a házba aludni. Másnap a fiatal pap egy nagy könyvet vett elő és olvasta egész nap. Nagyon olvasott abból a könyvből, s addig olvasott, míg beolvasta Rezenkát a Szádvárba. Ügy mondják lakatba olvasta. Többet Rezenkát az abodiak sohasem látták. A derenkiek, szögligetiek viszont sokszor látták, ahogy sétált a vár szikláin, a vár körül a hegyen, s a vároldalban." [7] A példákat szaporíthatnánk, e kis közlés azonban nem merítheti ki a Szádvárhoz fűződő teljes monda és hiedelem kincset. Nincs terünk e helyen a közölt anyag filológiai értékelésére sem. Célunk mindössze az volt, hogy példákkal illusztráljuk a borsodi nép történeti és hiedelem monda kincsének gazdagságát, s felhívjuk a figyelmet egy becses régi történeti emlékünkre: a Szádvárra. Paládi-Kovács Attila JEGYZETEK [1] A várra vonatkozó fontosabb irodalmat közli egy viszonylag friss cikk, amelyből több adatot merítettünk: Joó Tibor, Az alig ismert Szádvárról. — Borsodi Szemle, 1964. VIII. 1. szám 33—38. 1. Közleményünk már sajtó alatt volt, mikor megjelent Détshy Mihály cikke: Egy ismeretlen magyar vár — Szádvár. HOM Évk. VIII. (1969). Miskolc, 1969. 143—186. [2] Borovszky Samu (szerk.) Gömör vármegye monográfiája. Budapest, 1896. 520. 1. [3] Uo. [4] Adatközlő Bobaly Jánosné szögligeti asszony, aki a gyűjtés idején (1961) 93 éves volt. [5] Adatközlő: Rencsisovszki Mihályné 48 éves. [6] Adatközlő: Bobaly Istvánné 87 éves. [7] Adatközlő: Bobaly Jánosné 93. éves. Régi társas gyermekjátékok Mezőkövesden Századunk harmincas éveiben még teljes pompával virágoztak tavasszal, nyáron, kora ősszel a matyó lánygyermekek társasjátékai Mezőkövesden is. Remek látvány volt főleg a vasárnap délutáni szórakozások, a „cuhárék" idején a játszadozó kislányok fürge csapata telve a játékélmény derűjével, tisztán pezsgő hangulatával. Ebből a gyermekvilágból idézünk fel néhány társasjátékot, annak példázására, hogy az együtt szórakozásba mennyi kifejező erőt, ízlést, szépséget tudtak belevinni, egymás gyönyörködtetésére. 1939 nyarán gyűjtöttem ezeket vasárnap délutáni hangulatban, jellegzetes környezetben. A gyermekek megjelenése egyúttal tükrözi a harmincas évek mezőkövesdi leányviseletét.