A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Bodgál Ferenc: Néprajzi feladatok Borsodban

tak, de sokan tanultak itt máshova valók is, akik az itteni mintakincs egyes elemeit is magukkal vitték. A pásztorok díszítőművészetére vonatkozó kutatásunk eredményeit már említettük, s ugyancsak utaltunk egyes mesterségek díszítőművészettel kapcsolatos tanulmányozására is. 7. Település, építkezés Borsod megye településformáit Győrffy István kutatta. Már ,,A kertes és csűrös település'' című munkájában jellegzetes kertes településként mutatja be Mezőkövesdet. 1927-ben kutatását az egész Borsod megyére kiterjeszti. Átnézi a II. József korában felvett katonai térképeket, valamint a megyei levéltár anyagát. Borsod megye ugyanis az alföldi és a hegyvidéki település átmenete, a kertes és a szalagtelkes település határterülete. Mindkét településformának mintaszerű példányait találjuk itt, s az adatok alapján Győrffy az egész megye településtérképét megrajzolja. 1932-ben Bak János a borsodi Bükk hegység településeit dolgozza fel, a Tisza-völgyi községek településéről Kolozsvári Gábor közöl néhány Borsod megyei adatot. Megyénkben Győrffy alapvető munkáinak figyelembevételével nagyon sok még az ilyen irányú tennivaló. Településföldrajzi kutatásokat Frisnyák Sándor végez. A népi építkezés kutatása Borsodban a század elején kezdődik, elsőnek Gróh István ír a Sajó-vidéki népies építkezés díszítő formáiról 1907-ben. Kóris Kálmánnak az alföldi magyar parasztság építkezésének szociológiai jelentőségéről írott munkája ma is alapvető. Külön ki kell emelni Istvánffy Gyulának 1911-ben a palócok lakóházáról és berendezéséről írt mintaszerű tanulmányát, valamint Gönyei Sándornak a régi tűzhelyekről írott cikkét. Kisebb adatgyűjtést Manga János folytatott 1942 körül Varbó, Radostyán környékén, igen értékes gyűjtést folytatott Kalas Imre, 1951 után Vargha László kezdett módszeres kutatásba. Ujabban a népi műemlékvédelemmel kapcsolatosan indult meg a kutató, feldolgozó munka, s ezt a feladatot mérnökök és muzeológusok közösen végezték. Népi műemlékkutatások folytak az elmúlt években a Hernád-völgyben és a Tisza mentén. A levéltárban található adatok alapján Bodgál Ferenc kezdte meg Miskolc XVIII—XIX. századi népi építkezésének kutatását, s eddigi eredményeiről több adatközlésben adott számot. Lajos Árpád a sajóvelezdi házdíszítésről írt cikket. Építkezéssel kapcsolatosan tárgyi gyűjteményünk a legszegényebb, ezen a téren még sok a tennivaló. SZELLEMI KULTÚRA 1. Népdal, népzene, népies versek A legrégebbről, 1823—24-es lejegyzésben szereplő népdalok gyűjtőiről, adatközlőiről keveset tudunk. Istvánffy Gyula 1886—1912 között gyűjti a palóc népdalokat, s Palóc népköltési gyűjtemény című munkáját a Kisfaludy Társaság megbízásából állítja össze. Ezt a kötetet az Istvánffy-centenárium alkalmából a miskolci múzeum adja ki. 1896-ban gyűjt először fonográffal Vikár Béla Csincsén, 1905—1906-ban pedig a mezőcsáti Szűcs Marcsa ballada eredetét kutatja. 1897-ben sok népdalt gyűjt Bartalus István Mezőkövesd, Dédes, Putnok helységekben és a Hegyalján. 1913-ban Klein Károly gimnáziumi tanuló 705 oldalas vegyes népköltési anyagot gyűjt össze Kisgyőrben. 1933-ban Seemayer Vilmos Borsod megyében végzett kutatásainak eredményét közli. A későbbi években Lajos Árpád, újabban rajta kívül Barsi Lajos Sályban, Béres János Csereháton kutatott, Derne Dezső és Domin Károly pedig a megye szlovák és ruszin eredetű lakosaitól gyűjtött népdalokat. Bár mennyiségileg elég jelentős számú anyagot gyűjtöttek össze, vannak