A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

BESZÁMOLÓ - Hajdú Béla: Két országos képzőművészeti kiállítás Miskolcon

kiállításon, így többek közt Kocsis András, a miskolci Petőfi-szobor alkotója, továbbá Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Somogyi András, Mikus Sándor, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Buzi Barna, Kiss István, Kiss Sándor, Kiss Kovács Gyula és mások. Sajnos, a szobrászat terén a borsodiak kimaradtak a kiállításról. A kiállítás megnyitása jelentőségéne^ megf elélő országos jellegű ünnepség keretében zajlott le. Budapestről 35 neves képzőművész jött el az ünnepségre, képviseltette magát a Szövetség, a minisztérium a megyei és a városi partes tanácsszervek, az üzemek és az országos sajtó. A megnyitó előtt szűkebb körben hirdették ki a város és az üzemek által ez alkalommal alapított képzőművészeti díjak első odaítélésének eredményét. Miskolc város 8000 forintos nagydíját Konecsni György Kossuthdíjas festő Március 15. című festményével, a megyei tanács 3000 forintos díját Feledy Gyula, a »-Rákosi-brigád spanyol f öldön« című rézkarcával, a Lenin Kohászati Művek 5000 forintos díját Csabai Kálmán Munkácsy-díjas Dűlőút című festményével, a DIMÄVAG Gépgyár 5000 forintos díját Imreh Zsigmond pasztelljeivel, az Ózdi Kohászati Üzemek 3000 forintos díját Somogyi József Kossuth-díjas szobrász Martinász c. szobormüvével, a Kazincbarcikai Vegyikombinát 3000 forintos díját pedig Lukovszky László Munkásfej című grafikai munkájával érdemelte ki. A kiállítást a termeket zsúfolásig megtöltő közönség jelenlétében Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes nyitotta meg. Beszédében értékelte annak egész képzőművészeti életünkre kiható jelentőségét, rámutatott, hogy Miskolc és Borsod képzőművészeti vonatkozásban milyen előkelő helyet vívott ki. De egyúttal megemlékezett azokról a nehézségekről is, amelyekkel képzőművészeinknek a megfelelő kiállítási csarnok hiánya, s a múltban fontos szerepet játszott művésztelep más célokra történt lefoglalása okoz. Előrevetítette egy új múzeum megépítésének, egy városi képtár létesítésének perspektíváját. Beszéde végén bejelentette, hogy a minisztérium a kiállításon bemutatott művek közül ötöt megvásárol és átad a létesítendő városi képtárnaK. Ezek a következők: Bencze László Kossuth-díjas Kirándulók, Móritz Sándor Munkácsy-díjas Kovácsműhely, Szabó Vladimir Munkácsy-díjas Dózsa népe, Burshardt Rezső Munkácsy-díjas Vihar előtt és Szentgyörgyi Kornél Kossuth-díjas Szabadságon című alkotása. A kiállítást bevezető díjkiosztó-ünnepség, maga a tárlatnyitó, és az azt követő ünnepi vacsora alkalmat adott arra, hogy az ország képzőművészei szorosabb kapcsolatba lépjenek Miskolc kulturális és közéleti vezetőivel és a művészetkedvelő közönség legszélesebb rétegeivel, megismerjék véleményüket és meggyőződjenek arról, hogy itt a képzőművészeti kultúrának mély talaja van. A kiállítás mintegy tízezer látogatója pedig a négy hétig tartó kiállításon átfogó képet kapott a magyar képzőművészet sokrétűségéről, forma- és stílusgazdagságáról. A nagy kulturális megmozdulás erkölcsi sikerét a már említett körülményeken kívül jellemezte az, hogy már az előkészítés időszakában, méginkább pedig a kiállítás megnyitásával kapcsolatban nemcsak a helyi sajtó, hanem az országos sajtó is — a Szabad Nép, a Magyar Nemzet, a Művelt Nép, a Béke és Szabadság — behatóan foglalkozott a kiemelkedő művészeti eseménnyel és a figyelmet Miskolc kulturális problémái felé terelték. A második miskolci országos kiállítás Még javában állt az országos kiállítás, amikor művészeink már készülődtek az 1955. október 9-én megnyíló V. megyei kiállításra. Ezen a kiállításon, amely tágabb lehetőséget adott a borsodi művészek érvényesülésére — 41 borsodi művész 101 műve került közszemlére — a bíráló bizottság már a szakmai követelmények tekintetében az országos kiállítások magasabb mércéjét igyekezett alkalmazni. így a kiállított művek szakmai szempontból komoly kifogásokat nem válthattak ki, ez a tárlat mégis bizonyos megtorpanás jegyeit viselte magán a művek tematikai egyoldalúsága, szegénysége folytán. A művek túlnyomó része tájkép és csendélet volt, hiányoztak az igényesebb figurális kompozíciók, amiért sok jogos bírálat érte művészeinket. Ennek magyarázata, hogy