Komáromy József: Miskolc élete az Anjouk alatt (Múzeumi Füzetek 12. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1962)
kápolnának ez a része mintegy 20 méter hosszban kistemplommá bővült a Széchyek idejében. A század második felében, valószínűleg az igényesebb, nagy létszámú hospes-réteg áldozatkészségéből ez a mintegy 10 méter szélességű és 20 méter hosszúságú templom a nyugati hossztengely irányában olyan mértékű kiépítést kap, amely a templomhosszat közel 10 méterrel még meghosszabbítja. Ennek a nyugati homlokfalán pedig tornyot emelnek. A ma látható kapuzat, egyszerű gótikus bélletével ebből az időből való. Az északi és déli oldalt hét-hét támpillér tartotta, az apszisnál p?dig valószínűleg két támpillér állott 5 . Ez a mintegy 40 x 10 méteres alaprajzú, egy toronnyal ellátott gótikus templom az, amelyhez a Zsigmondi 141 l-es privilégium-adományozás fűződik. Kár, hogy nyugati kapuzatán és a kőtárban látható hengeres oszloptöredékein kívül, ebből semmi más nem maradt. A templom analógiáját a felvidéki Bajmóc (Bojnice) és Szepesszombat (Spisská Sobota) máig fennálló templomaiban megtaláljuk. Tl/ïindezekben a felvázolt fejlődési iTJ- mozzanatokban külön szemelőtt kell tartanunk a diósgyőri királyi vár építésének 1378-ig történő nagy munkáját, az ezzel a munkával járó és Miskolc életére is kiható tényezőket 6 . Miskolc — a diósgyőri vár kiépítésével — nem a történelmi suburbium, a váralja községének szerepét kapta, hanem ennél többet. Suburbiális szerepe csak közvetett vonatkozásban érvényesült, nemcsak a vártól való 6 km-es távolság, hanem korábbi autonóm élete miatt. Mégis, a vár felépítése rendkívül módon kihat további fejlődésére. Maga a király 1369-től kezdve 1382-ig sokat tartózkodik a várban a lovagi század nagyszámú udvarnépével együtt. Vannak idők, amikor hónapokat tölt Diósgyőrben. Nagy Lajos uralmának az utolsó másfél évtizedében, súlyos — lepratikus tünetű — betegsége következtében, sűrűn fordulnak meg bolognai és padovai orvosok is, akik rövidebb-hosszabb ideig maradnak a király mellett. A lovagi udvarnép, a politikusok, orvosok mellett feltűnik egy név, Miklós festő neve. Álljunk meg egy pillanatra az ő személyénél. XJerthul mester fia. Medgyesi Miklós A a király kedvelt címerfestője. Ö látja el — tüzes színeiben — a mai napig is csorbítatlan miniaturáival azt a Képes Krónikát, amely Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok 1358-ban írt krónikájának, a király rendelésére készült másolata. E kódex elkészülését az 1370 év derekára teszik. Miniátora igen jól ismerte a magyar életet, az urakat és a népet, a tájat, épületeket és várakat. (A rozgonyi csata kezdő miniaturájában a diósgyőri vár ábrázolását is láthatjuk.) Ismerte a magyar történelmet, legendákat, a családokat, a viseletet, a típusokat Az apró képek, a miniáturáki művészd. stílusán — a lomibard-bolognai stíluselemek mellett — nápolyi festői eljárási mód látszik. A képek szerkezete világos, az emberi figurák nyúlánkabbak az addig ismert ábrázolásoknál. A festő külföldi műveltsége kézenfekvő és meg is tudható abból a történelmi tényből, hogy Anjou Róbert Nápolyból Budára került könyvtára megadta a módot arra, hogy a fiatal udvari festő megismerhesse az olasz trecento festői eljárásait, pl. a testrészek zöldes alapozását, amire az arc főformáit kiemelő fedőfestéket felrakja. Azonban ezt az olasz technikát nem mindegyik miniaturájában követi és itt tűnik ki, hogy művészi fejlődésében már a magyar festőiskolára is támaszkodott. A magyar művészettörténetben egyébként is ez az idő olyan európai mértékű alkotások ideje, amelyet Kolozsvári Márton és György Szent György szobra, a győri Szent László herma, az elpusztult alkotások közül pedig a Kolozsvári testvérek nagyszabású alkotása, a nagyváradi három életnagyságú, bronzból öntött királyszobra (István, László és Imre) fémjelez. De jelentős ez a kor más szempontból is. Az egységes manirizmussal alkotó gótikus művészet testetlenné sorvasztott szobrokkal, bábszerűen mozgatott alakokkal tölti meg az ábrázolásokat. A tér és természet ábrázolásának kísérlete helyett grafikus vonalakkal fejezi ki azt a vallásos mondanivalót, amelynek ismét egy sajátos ikonográfiája alakul ki. A holtpontról kell elmozdítani ezt a magyarországi művészetet és ez történik a XIV. század közepe táján. Az olasz trecento befogadásával túllendült ezen a holtponton és létrehozza az új realizmust.
