Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

VERES László: A tőkés kisvállalkozások Gömör vármegye ipari szerkezetében a 19. század második felében

Papíripari Részvénytársaság Maniszkói Papírgyára 1873-ban létesült és 150 munkást foglalkoztatott. Az üzemben elsősorban csomagolópapírt állítottak elő, mert az 1870-es évektől a papírkereskedelemben „csak a csomagoló papírban mutatkozván élénkebb lendület". A kamarai jelentés szerint azért nem foglalkoztak finomabb papírkészítéssel, mert „drágábbak a külföldieknél és a telep berendezése nem áll a műszaki fejlesztés jelen színvonalán.

9 Ezek hátrányai papírindustriánknak. Igaz, hogy a jóminőségű rongy beszerzése sem oly könnyű, mint korábban, mikor a »gyűrűsök«, a kereskedés ezen mozgó pionierjei községről községre járva gyűjtötték a rongyot. A rongyszedő gyűrűs maholnap már csak történelmi emlék gyanánt lesz." Gömör hatalmas kiterjedésű erdőségeiben, az uradalmakban fűrészmalmok szolgálták a fa feldolgozását. Ezek többnyire vízienergiával működtek. Viszonylag későn, csak 1890 táján jelentek meg az első gőzgépek a fuiészüzemekben. S ugyanekkorjelent meg az első olyan vállalkozás is, amely az erdők fáit értékes bútoralapanyaggá, fűrészáruvá dolgozta fel. 1890 elején kezdte meg működését Pelsőc határában az Első gömöri müfaipar társulat Blum és Tsa nevű cég. Az üzemben egy 75 LE gőzgép és 3 glatter segítségével 70 munkás 6000 m

3 tölgyfát dolgozott fel parkettának, furnérnak, bútoripari célokat szolgáló deszkának. Az Iparkamara jelentése már 1891-ben kiemelte „Hogy máris müy sikeresen működik tárgyalt telepünk, mutatja az, miszerint a készítmények jobb része Belgiumban, Hollandiában, Német- és Franciaországban jó kelendőség mellett talált piaczra, s nem is termelhet évente oly mennyiséget, mely a külföldi keresletet fedezni képes volna". A negyedik, 50-nél több munkást foglalkoztató üzem Markó János bőrgyára volt, amely 1878-ban létesült Rozsnyón. Az 55 férfit és 2 nőt foglalkoztatott üzem berendezése a következőkből állott: „cserőrlő malom, cservágógép vízi erőre, hasítógép, forgattyú kalló, zsírozó dob, 150 cserzőkád, 10 hamvas kád, 10 víz (fris) kád, 40 fontos kád". 1890-ben állítottak üzembe egy 20 LE gőzgépet, melynek segítségével évente feldolgoztak „12 000 db nyers ökör-, 4000 db borjú, 3000 db tehén s 200 db lóbőrt, melyekből egyszer, kétszer, háromszor csávázott talpbőr, fekete, barna, fodros és sima tehénbőr, színes s fodros borjú bőr, fény-, ló és piding bőr állíttatott elő." A nyers bőröket Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc és Miskolc vásárain szerezték be a gyár kereskedői. Az Iparkamara jelentése szerint az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató üzemek száma 29 volt. Ezekben összesen 630-an dolgoztak. A 29 üzem közül 18 érdemel figyelmet, mivel a többiek 1-2 évig működtek csupán, ületve egy részük vasgyártással foglalkozott. A 29 kisüzem közül 3 gőzmalom volt. Közülük a legnagyobb 1878-ban létesült Putnokon, tulajdonosa gr. Serényi László volt. A 25 munkást foglalkoztató üzemben két 80 LE gőzgép működtette a berendezéseket és évi őrlési