Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

BENCZE Géza: Adatok egy muraközi természetes olajelófordulás 18-19. századi termelési és felhasználási kísérleteiről

Fényesî megelőzően a Helytartótanács közigazgatási vagy katonai célzattal még 1823-ban elrendelte, hogy a megyék készítsék el elsősorban a vizekre, a vízrendezési munkákra, a főbb utakra és azok építési módjára stb. vonatkozó statisztikai jellegű adatgyűjtésüket. Zala megye 1831-ben készült el a „vízi leírás"-sal és az „útkönyv"-vel. Az ún. utak könyve az Országos Levéltárban fennmaradt,

2 s mint leíró jellegű helytörténeti forrás 1986-ban került közlésre. Peklenica helységről ismeretlen adatösszegyűjtője többek között az alábbiakat írta le: „.. .Ezen helység Muhra közben a figyelmet, a jó termékeny földjén, és rétjén kivül különös két rendbéli természeti ajándékaira nézvést meg érdemli, mellyek közül 1 -ső az, hogy Commerciális [Eszéktől Grácig vezető kereskedő] úttól mintegy 500. ölnyi [1 öl = 1,9 m] távolságra a helység derekának arányában, valamint 25. öllnyi inregularis kerületben több kútfejek találtatnak, mellyekből kiváltképpen nyári időben, ha nagy héhség jár, sok gyántá-zsir vagy is olajféle materiát főző vas kalánnyal lehet merni, némely heves esztendőkben az uraság 100. akón [ 1 akó = 54 1] feliül is eladhat belőle, ezen zsiradék forma matériát Alföldre, és Tengeren Trieszt, és Fiume felé szoktak a kereskedők hordani, szekér kenőts gyanánt, és a tengeri Hajók[na]k kalafatterozása [szigetelés, víztelenítés] végett szállíttatik..." (A természet másik ajándékaként a Mura part alatti kőszénpadról emlékezik meg a leírás.) Mielőtt akár a fent elmondottakat, akár az időben ezután következetőket vennénk vizsgálat alá, itt kell utalni arra, hogy az útkönyvbéli leírás már egy jó ideje meglévő állapotot, hasznosítási módokat örökített meg. A peklenicai olajelőfordulás időben - jelenlegi ismereteink szerinti - legkorábbi említése Zala vármegye közgyűlésének levéltári iratai között található.

4 Ebben 1786. május 8-án a csáktornyai uradalmi ispán azt közli a tekintetes vármegyével, hogy a pesti egyetem a Peklenica helységben található olajból kér egy bizonyos nagyobb mennyiséget, hogy azt a kémiai tanszéken kipróbálhassák, elemezhessék. Az iratokban ugyan nincsen nyoma annak, hogy az Althan grófok uradalmi ispánja eleget tett-e a kérésnek és, hogy küldött-e és mennyit a kért „petroleo"-ból, de az bizonyos, hogy a Winter] Jakab budapesti egyetemi vegytantanár által készített, a peklenicai kátrányról szóló és a sorban elsőnek tekintendő vegytani elemzést és tudósítást egy 1788-ban Párizsban megjelent közlemény már tartalmazza.

5 A természetes kibúvásából ismert olajat nem csak kocsikenőcsként és a faépítésű hajók eresztékeinek vízmentes tömítőanyagaként használták, hanem általánosan elterjedt népi gyógyszere volt a rühös lovak és más állatok gyógyításának. A paraffinos, kátrányban gazdag olajat különösen alkalmasnak talál-