Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

el tudnak érni. A bükki hutákon kívül Pelsőcről, Kecsőről, Csoltóról és Feketehuta vidékéről is jött ide mészégető.

164 A fellendülést kiváltó okok között a századvégi nagy építkezések, beruházások és a paraszti építkezésben a habarcs elterjedése szerepelt első helyen. Már a múlt század végén feljegyezték, hogy a kapitalizálódó Debrecen és Sárospatak városába vagonszámra vitték az itteni meszet.'

6 5 Az aggteleki mészfuvarozás körzete délen a Borsod megye mai határával közel megegyező vonalra esik. Ezt a vonalat Ózdtól lefelé a Hangony-völgyében Kissikátor, Domaháza, a Bán-völgyében (Nagybarca, Bánhorváti, Uppony, Csokvaomány) Nekézsenyig, ezenkívül Mályinka, a Pitypalaty-völgyében Parasznya és Varbó vonalával lépik át. Ezenkívül még a sajószentpéteri völgyben Miskolc vonaláig vitték le a termést. Keleten a Bódva alkotja a határt. Ezentúl Hídvégardó, Martonyi, Szalonna, Galvács, Ládbesenyő, Szendrőlád, Balajt, Finke, Borsodszirák, Ziliz, sőt Rakaca, Gagyvendégi, Gagybátor falvakat is ellátták mésszel. A Felvidék felé a II. világháború előtt a Rima-völgyében (Pelsőc, Csoltó, Lekenye, Szárnya, Panyig, Tornallja, Pelye, Füge) Rimaszombatig, a Balog-völgyben (Alsó- és Felsőbalog, Hutapányi, Tamási) Bátka vonaláig mentek el.

166 A nagyszámú települést (Molnár Ágnes közöl egy térképet, melyen 49 települést sorol fel, ahová eljutottak az aggtelekiek) ellátó Aggtelek mellett a Szépes—Gömöri-éro hegység mésznyúlványain több kisebb jelentőségű mészégető telep is volt. Fényes Elek „Hosszúréth (Krasznahorka), Gicze, Licze, Meléthe, Beretka" helységeket említi, s Hosszúréth-ről tudjuk, hogy „meszet éget és fuvaroz" x 6 7 Zemplénben Ladmóc (ma Csehszlovákiában) szerepel még néhány forrásban. Az ilki (Szatmár megye) református egyház számadáskönyvében szerepel, hogy 1871-ben az iskolaépítéshez Ladmacról hoztak meszet, 1831-ben pedig a Szabolcs megyei Pap község református egyházi gondnoki számadásában olvashatunk a „Ladomatzi" mészről.

168 Végardón 1950-ben még Bakó Ferenc gyűjtött a ladmóci meszesekről, akik negyedrészre, fél vékára mérték a meszet.

169 Torna megyében Bódvarákó és(Torna)Szentandrás, Égerszög mészégetésére van adatunk,

1 70 míg Kassán „... a mészkövet pedig kitűnő minőségű mészégetésre fejtik, jobbára Kisfalu és Kavecsán község lakói. A mész legnagyobb részét a városi építkezésekben hasznosították. Nógrádban „Poltár, Nagyfalu stb. helységek készítenek meszet, mégpedig nagyon jót égetnek Szőlősön, Szupatkán".

1 72 164. MOLNÁR Ágnes GA 486/4-5. 165. MOLNÁR Ágnes GA 486/3. 166. MOLNÁR Ágnes 1983. 136-138. 167. FÉNYES Elek 1847. 148-171. 168. PÁLL István szíves közlése. 169. BAKÓ Ferenc 1950-es gyűjtése, EA 2418/5b. 170. FÉNYES Elek 1844. 344-346. 171. Szerk.: BOROVSZKY Samu 1896. 261. 172. FÉNYES Elek 1847. 201. 225