Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

viszonylag könnyen juthattak földhöz, s ha okosan gazdálkodtak, vagyonosodásuk, társadalmi felemelkedésük előtt is nyitva volt az út. Mindezek mellett, mégha súlyos adózás terhelte is őket, jobbágy terhekkel, szolgáltatásokkal nem kellett számolniuk. Újabb, nagyobb népességmozgás a XVII. század végén, a törökuralom alóli felszabadító háborúk idején volt a három városban. Pl. 1688-ban legtöbben (41 családfő) Szentesről, Kecskéről (18 fő) jöttek Nagykőrösre, de érkeztek még a távolabbi Makóról (7 fő), sőt Szegedről (3 fő) is.

16 A nagy létbizonytalanságra ékes példát szolgáltat maga Cegléd városa is: 1683-1688 között népessége Nagykőrösön keresett és talált menedéket.

17 Az 1695-ös összeírás szerint Kecskeméten 14 porta volt, Nagykőrösön 9, Cegléden pedig még mindég csak két porta akadt, lassan erősödött meg a mezőváros.

18 A XVIII—XIX. században csupán kisebb népesség elvándorlás volt a három városból. Főként a gazdag, termékeny Bácska és Bánság, újratelepítése váltott ki kisebb népességmozgalmat. A tiszai korona-kerület helységeibe történő telepedés adatai Kecskemét vonatkozásában ismertek részletesebben. Pl. az 1797. évi anyakönyvek szerint Adán 4, Becsén 15, az 1807. évi Moholon 2, Szenttamáson 7, Zentán pedig négy kecskeméti illetőségű egyént tüntettek fel.

19 E vidékre a másik két mezővárosból is érkeztek telepesek. Tudjuk, hogy Becsére többek között Abonyból és Nagykőrösről is jöttek 1757ben.

20 A XIX. század első felében Ceglédről vándoroltak többen Temesbe. Számos család költözött Sósdia helységbe.

2 x A Krassó vármegyében levő vermesi uradalomba is többek elköltöztek a ceglédiek közül.

2 2 A három város közül tömeges bevándorlás csupán Cegléden volt a XVIII. században. Cegléd földesurát, a Clarissa apácarendet 1714-ben erősítette meg birtokjogában a Neoaquistica Comissio, s ezt követően, a testületi földesúr nagy erővel látott hozzá az — a Kecskeméthez és Nagykőröshöz hasonló — erős önkormányzattal rendelkező református communitás hatalmának felszámolásához. Nemcsak az urbárium bevezetése volt a cél, hanem az ellenreformációs törekvések érvényre juttatása is: megtörni a reformátusok hatalmát. E törekvést siker koronázta: idegen katolikusok telepeseket hoztak Ceglédre, akiknek - még a reformátusoktól elvett föld árán is — földbirtokot adományoztak, s „gazdává" téve őket, a magisztrátusban is helyet biztosítottak nekik. A tanács így fokozatosan a földesuraság kiszolgálója lett, nem pedig a communitás érdekeinek képviselője. Az első katolikus jövevények 1734-ben jelentek meg („peregrini catholici" néven írták be őket az adókönyvbe), de származási helyük nem ismeretes, feltehetően a felvidéki vármegyékből érkeztek Ceglédre.

23 A betelepítés tovább folytatódott az 1780-as években. AClarissák jogutódja, a Vallásalapítványi Uradalom az 1780-as években kezdte meg az urbárium szerinti határregulációt. Kimérve a jobbágy telki földeket, tekintélyes mennyi16. NOVAK László, 1878. 23. 17. VASS Előd, 1982. 116. 18. NÓVÁK László, 1978. 24. 19. GYETVAI Péter, 1979. 363, 374, 382, 390, 398. 20. GYETVAI Péter, 1979. 362. 21. PML CV Tan. Bírói végz.jkve 1833/37. 279. sz. 89. pag. 22. PML CV Bírói végz. jkve 1837/38. 222. sz. 98. pag. 23. NÓVÁK László, 1982.124-125. 75