Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Veres László: Az üveghuták felvevő piaca a 18–19. században

területein levő huták munkásságának összetételében bekövetkezett változások. A bükki üvegkészítő műhely munkásai között még a 18. század derekán is találunk lengyeleket, németeket és magyarokat, azonban 1770-re már csak szlovákok dolgoztak itt. FelsőMagyarország talán egyetlen magyar munkásgárdájú üzeme, a parádi huta 1762-ben már fele-fele arányban magyarokat és szlovákokat foglalkoztatott. Felső-Magyarország üvegkészítőinek vándorlása szinte állandó volt. Amíg Erdélyben az egyes üvegkészítő-központok hosszú élettartama miatt a migráció jelei alig-alig érződtek, addig Felső-Magyarországon a sok kis üveghuta közül a legtöbb csak néhány évtizedig tartotta fenn magát, és munkásai ilyenkor újabb hutákban kerestek megélhetést, vagy újabb üzemeket létesítve tettek eleget egy-egy uradalom tulajdonosa kérésének. A hutások vándorlása nyugat-keleti és észak-déli irányú volt. Nyitra, Trencsén, Pozsony, Árva és Zólyom vármegyei településekből származók neveivel igen gyakran találkozunk a nógrádi, a hevesi és a bükki huták kimutatásaiban. Dunántúl közhasználatra szánt üveget előállító ipara az ország más tájegységeihez hasonlóan a 18. században bontakozott ki. De Erdéllyel és Felső-Magyarországgal ellentétben csak a 19. században vált jelentőssé. Az üveghuták száma, a termelt produktumok értéke és a mennyisége is jelentéktelenebb volt, mint a másik két üvegkészítő területünké. A legjelentősebb üzemek a Bakonyban jöttek létre. Ezek is a bor tárolására és fogyasztására alkalmas üvegeket gyártottak. A bakonyi terméket oly gyakran díszítő szarvasmotívumok Zala két híres hutájának, a murarátkai és a vétyemi üzemek termékein is feltűnnek, de ezeket a hutákat már a 19. század elején, 1806-ban létesítették. 18. századi üvegesközpont volt viszont Baranyában a Zselicségben. A szentlukai és a lukafai huták Somogy, Baranya és Tolna közkedvelt termékeit gyártották. A dunántúli huták történetét vizsgálva szembetűnő az, hogy a munkásgárda kialakulásában a lengyel elem teljes egészében hiányzik, s a szlovákok szerepe is elenyésző. A cseh-morva területekről származó üvegesek viszont majdnem minden hutában megtalálhatók, és kevés kivételtől eltekintve, főként Somogyban, Zalában és Baranyában kerültek ki közülük a hutaalapító-bérlők, akik a magukkal hozott munkásokkal dolgoztattak. A cseh—morva üvegesek mellett az egyes műhelyekben, főként így a Keleti-Mecsek területén és a nyugat-magyarországi hutákban (Léka, Szalonak, Rohonc) változó arányban még horvátok, németek és osztrákok is részt vettek-a termék-előállításban. A közhasználatra szánt üvegek térhódítása csak igen lassan következett be. A magyarországi udvarházak, várkastélyok inventáriumait és a különböző társadalmi rétegek képviselőinek hagyatéki leltárait vizsgálva igencsak szembetűnő, hogy a 18. századig milyen szembetűnően jelentéktelen volt az üvegtárgyak száma a háztartásokban. Az üveghuták elsősorban a hutaalapító főúri családok igényeit elégítették ki háztartási öblösüvegekkel. Feltehetően a 18. század eleji nagy építési láz játszhatott közre abban, hogy a huták döntő mértékben ablaküveget termeltek és forgalmaztak. Az üveghuták inventáriumaiban a 18. század közepétől tűnt fel a parasztüveg elnevezés. Ez az általánosan elterjedt terminológia a viszonylag olcsó, rendszerint zöld színű, vagy tisztítatlan üvegből készült, kizárólag közhasználatra szánt termékek megjelelölésére szolgált. Az 1770—80-as évektől szaporodtak meg a különböző testamentumi végzésekben a paraszti használatban levő üvegekre való utalások. Nem ritkák az olyan kimutatások, 9 Árucsere és migráció 131