Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban

1. ábra A harmadik csoportot — szám szerint a legnépesebbet, 40 tagból állót — azok a központok alkotják, amelyeknek központi szerepe időben nem folyamatos, funkciójukban is csak részleges, tehát míg egyeseké megszűnik, másoké látszólag minden előzmény nélkül hirtelen kialakul.

4 Ez utóbbi tendencia különösen az 1945 utáni korszakban és többnyire Tolna megyében jellemző, s az adott települések a már említett helyzeti energiájukon túl, jórészt a különféle területfejlesztési programok nyomán indultak erőteljes fejlődésnek. Ezek térszervező ereje, súlya napjainkban még nem éri el az előző két csoportét, így tulajdonképpen piacközponti funkciójuk is megkérdőjelezhető, s hogy azzá válnak-e, azt majd az idő dönti el. (Lásd a 3. ül. 4. ábrát, ahol a jelek a hivatkozási gyakoriságtól függően növekvő méretükkel jelzik a települések súlyát.) E csoporton belül némileg más a helyzete a megszűnt központoknak, különösen az elcsatolt területeken levőknek, mivel ezekről tudni lehet, hogy korábban fontos térszervező erejük volt, s központi funkciójukat a gazdaságon kívüli szférák hatása következtében veszítették el. (Pl. Lendva, Csáktornya.) 4. A harmadik csoport tagjai a következők: Babócsa, Baja, Balatonlelle, Barcs, Bátaszék, Böhönye, Csáktornya, Csesztreg, Csököly, Csokonyavisonta, Egerág, Gamás, Göcsöny, Hetes, Horvátország, Igal, Iharosberény, Istvándi, Kaposmérő Kotori, Lendva, Mernye, Mozsgó, Nagydorog, Nemesvid, Páka, Paks, Pincehely, Rédics, Simontornya, Söjtör, Somogysárd, Somogyvár, Szó'lősgyörök, Tab, Tamási, Tolna, Toponár, Tornyica, Zalaszentgrót. 107