Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Nádasi Éve: Piacközpontok és jellemzők a Dél-Dunántúlon a századfordulótól napjainkig terjedő időszakban
A maradék 98 falu, vagy város jelentette a kereskedelmi központokra, illetve a vásároshelyekre vonatkozóan azt az elemzési bázist, melyre a számítógépes matematikusok segítségével és közreműködésével különféle tesztelések, csoportosítások készültek. 3 A kérdőív anyaga többféle bontásra adott lehetőséget, így a problémakör egyrészt időben, illetve áruféleségek szerint, majd az eladás és vétel szempontjából is elemzésre került. Ezenkívül megvizsgáltam azt, hogy a kutatópontok hogyan csoportosíthatók. Az elemzés tehát többféle problémára terjed ki, így az eredmények teljes körű ismertetéséhez egy hosszabb lélekzetű előadásra lenne szükség. A megszabott keretek között csupán a vásároshelyek, illetve a kereskedelmi központok alakulását tudom nyomon követni, így az előadás eredeti címét — némileg megtévesztő lévén — módosítanom kellett. A vizsgált területen, az ún. dél-dunántúli régió négy megyéjében - ahogy már említettem - összesen 98 település jelentette az elemzés bázisát. De akadt néhány olyan vásároshely is, amely az említett megyék, azaz Zala, Somogy, Tolna, ill. Baranya határain kívül, sőt a mai országhatárokon túl található, (pl. Körmend, Baja, Csáktornya, Lendva, Kotori.) Ez a 98 település az egyes kérdésekre lebontva azonban csupán 39-58 központot jelentett, azaz szűkebb intervallumban mozgott, mivel az átfedések miatt elég nagy volt a kérdésenkénti szóródás. így lehetséges az, hogy a megvizsgált viszonylag nagyszámú vásároshelynek mintegy 20%-a (21 település) bírt csupán minden korszakban és minden szempontból központi funkcióval. Vagyis ez azt jelenti, hogy az adott 21 vásároshely volt az, amely a vizsgált időszakban — a századfordulótól napjainkig terjedő intervallumban — változó módon ugyan, de folyamatosan központi szerepkört töltött be mind az eladás, mind a beszerzés szempontjából, áruféleségektől függetlenül. E 21 település, amely az első csoportot alkotja, a következő: Bonyhád, Csurgó, Dombóvár, Kaposvár, Keszthely, Körmend, Lenti, Letenye, Marcali, Mohács, Nagyatád, Nagykanizsa, Nova, Pacsa, Pécs, Pécsvárad, Sásd, Siklós, Szentlőrinc, Szigetvár és Zalaegerszeg. Részben e csoporthoz kell sorolni azt a kereken egy tucat települést, melyek a második világháborút követően nagymértékben visszafejlődtek, ezért piacközponti szerepkörük részben beszűkült, illetve többnél meg is szűnt. Ezek: Boly, Hőgyész, Kiskomárom(=Zalakomár), Mágocs, Mike, Nagybajom, Sellye, Szekszárd, Tótszentmárton, Vajszló, Villány, Zalalövő. A két háború közötti időszakban e települések gyakran nagyobb súllyal bírtak, mint akár a mai központok közül jó néhány, de különféle okokból lemaradtak. Az okok között szerepelhet bizonyos területek, tájak általános erodálódása következtében létrejövő leromlás (pl. Sellye, Vajszló), kitelepítés okozta változás (pl. Boly), egyéb központok létrejötte, vagy a meglevők gyorsabb fejlődése nyomán kialakuló lemaradás (pl. Hőgyész), de tudatos településfejlesztési tevékenység is, mint pl. Nagybajom esetében, ahol egy, a második válágháború előtt jóval kisebb súlyú település (Nagyatád) gyors fejlesztése megbontotta a korábbi települési pozíciókat. Természetesen itt sem csak a mesterséges tényezők hatottak. Minden esetben számított, illetve számít az adott település korábbi helyzeti energiája is, pl. Nagybajom esetében az, hogy nincs vasútja. » 3. Az adat-előkészítést és a számításokat Bártfai Imre rendszerszervező matematikus és Kádár János programtervező csoportvezető végezte el a Pollach Mihály Műszaki Főiskola Számítástechnikai Intézetében, BMDP-programcsomag felhasználásával. 106
