Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

45. kép: Vanczák Gábor cséplőgépével (1930. aug.) vett kölcsönt fizetni. „A bank nem kímélte a népet." Volt, akinek nemcsak a cséplőgépe úszott el az adósságba, hanem még a földje, szőlője is ráment. A sályiak azért valahogyan „kijöttek" a géppel. Csak Vanczák Gábor adta el. Abbahagyta a mesterséget is, és elment a csepeli gyárba dolgozni. A tüzesgépet, másszóval motoros gépet húzatni kellett. Csak a harmincas évek felé megjelenő traktorok végezték el a gép vontatását is. A cséplőgarnitúra állt egy motorból és egy cséplőgépből. Tartozott még hozzá egy kocsi, amit húztak utána. Ezen volt az üzemanyag: a benzines hordó, mázsa, kupák (vizes kannák), kapitánvíz, vedrek, pemethorog, satupad a gépésznek, elsősegélynyújtási kis láda. összefoglaló néven: géph'é tartozó eszcafg. A gépes csapat vitte a szerszámait, törekkaparót, gereblyét, villát, törekhordó soroglyákat. Ez olyan helyen volt, ahol voltak a géphez leszerződött állandó munkások. Ezeket a gépész fizette. Ebben az esetben a vám vagy rész nagyobb volt 5 %-nál. A gazda egy—két vedret, meg vizeskannát adott a gépléshez. A kötélvágó kés a gépészé volt, ez ott volt a dobon. Sályban géplésnél a kölcsönös segítség volt szokásban. A cséplőgép személyzete a tulajdonosból (aki egyben gépész is volt), meg két etetőből állott. Az asztalnál ezek ültek a főhelyen. „Oda me'nt a tyúkcomb!" Aki a gépnél dolgozott, annak a gazda adott enni. A géphez 8—10 munkásra volt szükség. Már amikor elevátort is alkalmaztak, ennyi sem kellett. Két étető jött a géppel. A kazalon volt egy kivehányó, ha nagy volt a kazal, akkor kettő. A szalmát 3-4 ember szedte el a géptől éc vitte a szalmakazalhoz, meg rakta a kazlat. A töreket két nő kaparta. Egyik az aprót, másik a nagyot. Ezenkívül volt még egy, aki ponyván, melyet trógemek hívtak, el is hordta. A zsákoknál 3 ember is kellett. 122