Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

háború utáni években is volt). Most mán nem ké*ll. Zsúpos ház nincs. Ágyba meg nem kell szalma, mert ágy sincs. A heverőbe szivacsot tesznek." A húszas évek elején ha kevesebb terménye volt valakinek, akkor elcsépelte. Az árpát főképpen. Babot, lencsét is csépeltek. „Most már lencsét sé termelünk." Egy ember nemigen csépelt magában, inkább összefogott a másikkal, vagy a gazda a feleségével csépelt. Hárman is álltak össze, de leginkább négyesibe szerettek csépelni.Ha­tosába' is történt, ha elegen voltak hozzá. A csépéléshez az udvaron szérűt csináltak, mint arról fentebb már szó esett és azon csépeltek. A cséplés legfontosabb eszköze a cséphadaró volt. Ennek volt egy kb. 2 méter hosszú nyele, melyet csépnyelnek mondtak és egy 1 méteres hadarója. A nyél mogyorófá­ból, a hadaró somfából készült. A hadáron is, meg a csépnyelen is finom bőrből készült szíjkengyel, s a szíjkengyelek közt a nyelet és hadarót összekapcsoló szí/nyakló volt. A szíjkengyel ennek segítségével ütéskor mindig forgott a csépnyélen. Ha megszorult volna, nem lehetett volna vele csépelni. A szíjkengyel ugyanis fordított U alakú, erős bőrborítás­ból állott, melynek szárait két szíjkarika fűzte össze. Ezek a szíjkarikák a csépnyél felső végén körbefutó vájatokba voltak elhelyezve, melyekben azok szabadon csúszhattak. így a szíjkengyel csépelés közben foroghatott a csépnyél körül. A hadáron viszont a szíjken­gyel rögzítve volt, s ez nem foroghatott. A cséplők háromágú favillát is használtak, melyet házilag készítettek. Az öregek azért nem engedtek csépléskor vasvillát használni, mert azzal felhasogatták volna a szérűt. A fa­villán kívül szérűseprő, meg szérűgereblye egészítette ki az eszköztárat. A szérűgereblyé­vel összehúzták a töreket. Bele-bele rúgtak, hogy a szem visszaperegjen a szérűre. A szé­rűn maradt a törekes szem. Mivel a szem sokkal súlyosabb, mint a törek, ezért alulra ke­rült, így a tetejéről a töreket szérűseprővel le tudták fölözni. Ezután következett a szem összetolása. Ezt vagy kisfogú gereblyével, vagy a szérűgereblye fokával végezték. De ez utóbbit féltették, s ezért erre a munkára ritkábban használták. Majd falapáttal hányogat­ták csomóba a szemet. A szalmának azt a részét, amit a csép összetört, lehúzták szérűgereblyével, kirázták és külön tették, mert alomnak ezt használták. Az ép szálakat marokba szedték fel. A búza­szalmát mindég alomnak használták, az árpaszalmát étetni, a gabona (rozs) épen maradt szálaiból meg zsúp készült. Akinek kevés búzája termett, csak 5—6 kereszt, az nem vitte géphez, se nem nyomtatta, hanem elcsépelte maga. A cséplés az elkészített szérűn a beágyazással kezdődött. Ha 1—2 ember csépelt, ak­kor balról 6, jobbról 6 kévét tettek a szérűre úgy, hogy a fejük összeérjen. Először a kévé­ket bekötve verték meg. Ha ketten csépeltek, egymással szemben álltak fel. Ugy mentek verés közben végig az ágyáson, hogy az egyik farral ment, a másik vele szembe. Először egyik ütött, azután a másik. Felváltva ütögették csépjükkel a gabonát. Sohase volt szabad mind a kettőnek egy helyre ütni, mert akkor egymás csépjére ütöttek. Mikor az ágyáson végigmentek, akkor megfordították a kévéket, hogy a másik oldalról is meg legyenek ver­ve. A második verésnél az ágyáson visszafelé mentek. Mikor a kévék mindkét oldalról meg voltak verve, akkor szétoldották a kévéket, és úgy teregették szét a szérűn. A csépnyellel igazgatták, hogy egyforma vastagon legyenek a szálak mindenütt szétterítve. Akkor oldott állapotában oda-vissza megverték. Ezután át kellett fordítani a szálakat. CsépnyeheX alá­nyúltak, és átfordították úgy, hogy ne zibálódjon széjjel. Mikor így is kiverték, akkor kez­dődött a felszedés. Amit zsúpnak szedtek, markonkint szedték fel, s megrázogatták, hogy a szem hadd peregjen ki a szalma közül. Aztán a marok végét összeveregették,hogy egyen­lő legyen a vége. Mikor az egész ágyasról felszedték a zsúpot, a szérűgereblyét egy kecske­lábra feltették, s annak a fogaihoz veregették, s valósággal kifésülték a zsúpot. Aztán be­kötötték. A törött szálakat meg rudasba hányták Cs ment alomnak. A búzát is ugyanígy 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom