Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

VIII. KERT GYÜMÖLCS ÉS TÁPLÁLKOZÁS Sály határának talaja kiválóan alkalmas gyümölcstermelésre. Ezt az adottságot a sályi nép évszázadok óta ki is használta. Míg az Alföldön még a századforduló táján is voltak olyan falvak, ahol egyáltalán nem volt gyümölcsfa (pl. Móricz Zsigmond szülőfalujában, Tiszacsécsén), itt bőségesen termett a gyümölcs. Legelső adatunk, melyből nagyobb arányü gyümölcstermelésre lehet következtetni, az az 1700-as dicalis összeírás, mely két pálinkafőző üstöt is feltüntet 25 adózó család adózási tételeinek felsorolásában (L. 57.SZ.J.). A szőlőhegyeken is sok volt a gyümölcsfa. Bár árnyéka nem kedvezett a szőlőnek, mégis ültettek gyümölcsfát a szőlő közé is, de leginkább a szőlő végébe, vagy a szőlősorok között lévő szabadon maradt, szőlővel be nem telepített részekre. De voltak olyan határrészek, ahol emberemlékezet óta gyümölcsfák díszlettek. A Tusokért mindig szilváskert volt, ahol jóízű bercencei szilva (besztercei szilva) termett. Szílvaérés idején jöttek az alföldi szekerek és egy véka búzát mértek egy véka szilváért. Akadtak olyan özvegyasszonyok, akik egész évi kenyérnekvalójukat megkapták szilvájukból úgy, hogy jóformán dolgozniuk sem kellett érte. De az udvarok végén lévő kertekben is mindig voltak és vannak gyümölcsfák. Igaz, ezek a kertek nem nagyok, sőt egy részüket elfoglalták a szalmakazlak is. Mégis volt bennük néhány fa, meg egy-két zöldséges ágyás. A gyümölcsfák leginkább elhullott magról keltek, vagy gyökérhajtásról, melyet aztán felszedtek és máshová ültettek. „Most is úgy van még" - mondja Krokos József. „Az elfogyasztott gyümőcs magját félredobják a garágyába, az rendszerint tele van gyümőcsfacsemetékkjl. Ezeket kiássák és úgy ültetik el oda, ahová fát akarnak." Sályban sosem volt szokásban gyümölcsfát bujtásról szaporítani. Ezt az eljárást, melyet itt homlításnak neveznek, csak rózsafa és szőlő szaporításánál alkalmazzák. A vad alanyba való oltás csak a század elején kezd elterjedni. Krokos József visszaemlékezése szerint az ő gyermekkorában, a 900-as évek elején ,,már ótogattak, nem olyan nagyba, csak imitt-amott. Két ótó ember vót Sályba, Takács János és Emődi István, ők Miskócon vótak leszerződve, ott tanulhatták. Takács János oszt' tanította is idehaza. Kézibe vette az ágat és mondta: látod, így megfogod, ettől a karimától (keresztbe bevágás) el kell húzni a bicskát. Akkor venni kell a csapot a nsmes ágról, bele kell tenni a bevágásba, le kell húzni az aljára és pamuttal körül kßÜ csavarni, leszorítani, de úgy, hogy se szoros, se tág ne légyén. És készen van! Később mindenki megtanulta az ótást a faluba." Sokféle gyümölcsöt termeltek Sályban. Tavasztól késő őszig mindig érett valamilyen gyümölcs. Először a csé'résnyék kezdték a termést. Volt ropogós csérésnye, hajagcséresnye, fekete csérésnye, fehér csérésnye. „Ez bolondul termett. Szekerszámra hordták az Alfődre." A cseresznyék után értek a meggyek. Hajagmcggy, fekete meggy, durkó meggy, cigányméggy. Különösen szerették a hajagmeggyet. Ez szép fényes volt és vékonyhajú. „Érződött égy kicsit rajta a fa-éz." A régi, magról nőtt helyi fajták ízletesebbek voltak a mai oltott fajtáknál. „Nincs is már jó csérésnye, - mondja Krokos József. Az ótott cserésnyék műid poshadtak." Nyár elején már érett a barack meg a körte. A barackok között legkedveltebb volt a Szent János vagy Sándor barack (aratási kajszin). A körték között az eperrel egyidőben érett az epréskörte (kicsi, világoszöld fajta), aratásra a búzáskörte. A császárkörtének is két fajtája volt: nyári és őszi. A nyári aratás után érett, az őszi, ha korábban szedték is le, csak októberben volt jó. Nagyon szerették a sályiak az őszi pergament körtét. Ez az egyik, a napverte oldalán bíborvörös, a másik oldalán sárga színű, igen édes körtefajta. Sárgára érett a lopótök formájú gólyakörte, zöldre pedig a nyakaskörte. Gömbölyded, élénk sárga színű, apró, de igen illatos a citromkörte. Keményhúsú a télre érő vaskörte. Olyan nagyra tud nőni, hogy egy-egy darabja a 30 dekát is megüti, őszeleji az igen apió, ződ méz136