Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A sályi brúgónak általában 23-32 foga van, egymástól 5-8 vagy 10 cm távolságban. Gyakori a 27 fogas brúgó. A nyél és a fogak a brúgó fokán át egymással derékszöget alkotnak. Mikor a félszámos kézbeveszi, a fogak erősen megdőlve érnek a földhöz, s így felszedik alaposan a földön lévő szálakat. A brúgó tokja fenyőfából vagy hársfából készül, a fogak akácfából. Nyelét ágasalakú somfából csinálják. A nyél a belőle szétágazó két ággal Y alakot mutat. Magának a műveletnek neve, mikor a brúgóval összekaparják a tarlón maradt szálakat: brúgólás. Keresztelés után estefelé, meg késő este csinálták. Ugy este 8 és 10 óra között. A szálak, melyek széjjel maradtak a tarlón, a napon nagyon kiszáradtak. Estefelé azonban kaptak egy kis harmatot, s nem törtek annyira. Reggel viszont azért nem volt jó brúgólni, mert ilyenkorra a szálak túlsók nedvességet szívtak magukba és összerakva befülledtek volna. A brúgólás a félszámos dolga, vagyis többnyire asszonyok végzik. Aki jobbkezes volt, az a nyél felső részét felfelé fordított bal kézzel átfogta, jobb kezével pedig a fogókát. A fogóka segítségével könnyebb volt a brúgó kiemelése is az összehúzott szálakból. A brúgóló a brúgó segítségével maga után húzta a szálakat. Mikor a brúgó fogai megteltek szállal, akkor a fogóka segítségével felemelte a brúgót. Esetleg a lábával segített, hogy a szálak mind leessenek a felemelt brúgóról. Különösen akkor kellett lábbal is segíteni, mikor szed- ' res volt a talló, vagy szívós a kaparék. Ami lehullott a fogakról, ez volt a brúgólás. Ennek a szónak tehát kettős jelentése volt. Jelentette a brúgóval végzett munkát, és a munka eredményét: a szálakból összeállt kaparékot. Arra vigyáztak, hogy a brúgóról leejtett szálak mindig egy vonalban legyenek. A brúgólást aztán sallóval, de legtöbbször csak kézzel felszedték, mint a markot és bekötötték. A bekötött brúgólást nevezték kaparéknak. Azután a kereszt belső részére rakták. Ahol több sor kereszt volt, ott 9 kévéből álló kaparék keresztét raktak. Négy sorban egymás fölé 2-2 vállkévét helyeztek, s tetejére tették a papot. Ezt is lekötötték, mert a szél könnyen elsöndörgette. A kaparékot a keresztekkel együtt behordták. A csomó közepébe rakták. De a tyúkoknak is adtak belőle. Mikor a tarlón maradt szálakat a keresztrakás és a kaparék összeszedése után kézzel összeszedegetik, ezt a műveletet szédégetésnek nevezik. Szedegetni csak szegények, özvegyasszonyok meg gyerekek mentek. Ehhez nem kellett engedélyt kérni. Különösen ha be is hordtak. Csak az uraságnál nem engedték a szedegetést, mert a jószágot a tarlóra hajtották legelni és azokkal legeltették föl az elhullott szálakat. A szedegetőknél zsák, vagy szütyő (vászonzacskó) volt, s ebbe szedték a szálakat. Ha abba nem fért, baturuhába kötötték. Aki zsákba szedte, az letördelte a fejét és csak a kalászt szedegette össze. Az összeszedegetett szálakat sulyokkal csépelték el, s szeleléssel tisztították. A szedegetést általában a tyúkoknak, csirkéknek adták. Abból nem lehetett darálni, őrölni, mert ahhoz kevés volt. Aki szorgalmas volt, fél vékát, esetleg egy vékát is össze tudott szedegetni. A szedegetés még ma is szokásban van. Most a kombájn után mennek szedegetni zsákkal. Mikor aztán minden lefogyott a tarlóról, teljesen befejeződött a termés betakarítása, azt mondták: be van takarítva. Még vöt a takarás. Munkaszervezet az aratásnál. A ma élők emlékezete szerint Sályban már sallóval nem arattak. Annak a férfinak neve, aki a búzát, árpát, rozsot lekaszálja, egészszámos vagy kaszás. Sőt úgy is mondják: kepés. Régen, úgy a század elején sosem mondták, hogy aratni vagyunk, hanem takarni. Sályban azelőtt a sallóval való aratást nevezték aratásnak, s a sarlóval vágót aratónak. Ezt kaszás aratóra sohasem mondták régen, csak az utóbbi időben. „Takarnak a képesek" - mondták azelőtt. A fiúgyerek 17 éves korban válik teljes munkaerejű kaszássá. Ennél hamarább nem igen vették fel egészszámba. Ha már egészszámos lehetett, nagyobb volt a tekintélye. 105