Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Csorba Csaba: Északkelet-Magyarország néptörténeti vázlata
léka nemes. Vagyis nagyjából 14 emberre esett egy nemes. A XIX. század első felében egyébként az országos átlag 20:1. A nemesség magas arányszámára hazánkban mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Csehországban 828, Franciaországban 180 lakosra esett egy nemes. A magyar arányokhoz hasonlót csak Lengyelországban találunk. A nemesség részaránya a tiszáninneni megyék körül a legmagasabb volt Máramarosban (16,6%); nemcsak magyart, hanem sok románt is találhatunk egyébként a máramarosi nemesség soraiban. A második helyen állt a nemesség számarányát tekintve Borsod (15,2%). A többi megye ezektől a számoktól alaposan elmaradt. A legkisebb volt a nemesség részaránya Sárosban és Szepesben (beleértve a 16 szepesi várost: mindössze 1,2%). 12 A tiszáninneni vármegyék felnőtt nemesi származású férfilakosságának száma összesen mintegy 37 ezer főt tett ki. Az abszolút számokat tekintve is Máramaros vezet (7140), a második helyen állt Heves (5638), a harmadik Abaúj (5315), a negyedik Zemplén (4928) és ötödik Borsod (4266). Sárosban és Sze, pesben a nemesek száma nem érte el az ezret sem. 13 FÉNYES Elek az 1830-as évekből származó adatsoraiból a vallási és a nemzetiségi megoszlás érdemel számunkra figyelmet. A tiszáninneni megyék közül a legmagasabb volt a magyarság részaránya Hevesben (csaknem 100%), a kicsiny Tornában (90%-on felüli), valamint Borsodban és Abaújban. A legkisebb Szepesben, ahol a statisztika egyetlen magyart sem mutatott ki. Mellette Sáros sem tudott háromszáz magyarnál többet összeszámlálni. A szlovákok aránya Sárosban és Szepesben a legnagyobb (abszolút számban is). Abszolút számban Zemplénben (49 ezer) és Máramarosban (84 ezer) lakott a legtöbb rutén, százalékosan Máramarosban, Beregben és Zemplénben álltak élen. Románt Ugocsában (keveset) s jelentős számút — mintegy félszázezret — Máramarosban találunk. A németek (szászok) aránya a legnagyobb Szepesben, de még ott sem ők alkották a többséget (64,5 ezer némettel szemben 91,7 ezer a szlovákok száma). A legtöbb megyében ezen kívül, csak néhányezres német szórványokat találunk. Jelentősnek számít még az abaúji németség (12,5 ezer). A zsidók — legalábbis a kimutatás szerint — csak Gömör-Kishontban és Hevesben hiányoztak. Legnagyobb számban éltek Zemplénben (14,6 ezer), ahol jelentős részben kezükben tartották a jól jövedelmező hegyaljai borkereskedelmet. A 7—8 ezres nagyságrendet érte el Abaúj, Máramaros és Borsod zsidósága. Szepesben és Ugocsában a zsidók a másfélezres lélekszámot sem érték viszont el. A tiszáninneni zsidóság jelentőségét és szerepét erősen befolyásolta, hogy a XVIII— XIX. században elsősorban lengyel és orosz területekről itt áramlott be hazánkba a zsidóság. A tiszáninneni zsidóság összlétszáma az 1830-as években meghaladta már a félszázezret, ami azt jelentette, hogy az összlakosságnak mintegy 3%-a volt zsidó. Cigányságot FÉNYES Elek csak Gömör-Kishontból említ (1600 főnyi), de alighanem más tiszáninneni vármegyékben is megtelepedtek, csakhogy akkor még jelentős részben vándor életmódjuk miatt nehéz volt nyomon követésük, összeírásuk. Tanulságos egy pillantást vetni a tiszáninneni vallási megoszlás adataira is. FÉNYES Elek adatait összegezve a katolikusok túlsúlya szembetűnő: a lakosság 42%-a ezt a vallást követte (760 ezer). A sorban követi 28%-kal (500 ezer) a görögkatolikusság. Ezek együttesen döntő többséget alkottak (70% 1,26 millió). 12 DANYI Dezső—DÁVID Zoltán 1960. 63. 13 DANYI Dezső—DÁVID Zoltán 1960. 50—51. 24
