Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

lánccal lehúzták, majd hátul rudallókötéllel (Stranek, Strangi) kötözték le. A felborulás ellen úgy védekeztek, hogy rakodás közben mindkét oldalon egy erős surjánt (faágat) építettek bé a rakományba, de úgy, hogy vastag végük kilógjon. Nehéz terepen egy embernek az volt a feladata, hogy felfüggeszkedjen a surján kinyúló végére, mielőtt a szekér borulni kezdene, hogy saját súlyával is javítson a jármű egyensúlyi helyzetén. Ha a szénásszekér mégis felborult, kifogták az állatokat, a nyomórúd két végére kötelet hurkoltak, s az ökröket vagy lovakat elébe fogva ismét felállították a megrakott szekeret a kerekeire. Pavuzt az 1920-30-as évekig használtak. Akkoriban tértek át a ma is követett eljárásra, amihez csak két rudallókötelet, esetleg kötélhúzó segédeszközöket használnak. Elöl hurkot tesznek a vendégoldal végére, majd átlósan átvezetik a rakományon. Hátul a másik vendégoldal végéhez kötik le. A kötelek meghúzásához az 1930-as évek óta használnak fából készült, piskóta alakú csülköt vagy ugyancsak fából való, forgókerékkel működő csigát. Ezt a két faeszközt szlovák beszédükben is csülök, csiga néven említik. Nyomórúd nélkül gyorsabban megy a szekér lekötése, kevesebb munkát kíván. A szekér alkatrészeinek szlovák terminológiája nem teljes, magyar szavak keverednek bele és nincs a faluban olyan ember, aki ismerné az összesét. A szekér neve voz, a keréké koleso, a rúdé druk. Ez utóbbi hossza 320 cm. A kerekek átmérője nem egyforma: a hátsó kerék 100 cm, az első kerék 88 cm. Fontosabb részeinek neve: kolesová hlava (kerékagy), Spice (küllő), bahroh (talp). A küllők hossza, helyesebben a kerékagy és a talp közötti távolság a hátsó keréken 33, az első keréken 28 cm. A tengely neve os, s az emlékezettel elérhető időben mindig vastengelye (železná os) volt a szekerüknek. Az alstok neve szlovákul is alstok, a simelyé hlavnica, a tengelyvégszög neve lojnik. Az első rúd szárnya predne šnice, a hátsó rúd szárnya zadne Snice. Lovasszekér esetén a rudat mereven tartja az első rúdszárnyon keresztbe erősített fa, a juha. A szekérrúd végét tartó rudat, amit egyes vidékeken (Gömör, Torna) a lovak nyakába szoktak felfüggeszteni, Répáshután nem használtak. Néhány répáshutai férfi ismeri ezt az eszközt, de Bódvaszilason látták. A szekérrúd folytatásában fekszik az első és a hátsó tengelyt összekötő fa, a nyújtó. Egy adatközlő szerint szlovák neve lazvor, de mások ezt nem ismerik, szlovákul is ňujto néven említik. A szekér elején a rúdágason keresztben fekszik a felhérc (ferhécl Lovasfogat esetén erre van felfüggesztve a két hámfa (brco). Az első tengely párnafáján fekvő fergettyű megkönnyíti a szekér fordulását. A létrás, helyi nevén karfás szekéroldalak neve drabini, a karfáké svngli. Közepe táján a szekeret lánccal kötik át. Ezt a láncot (stredne železo) átvetik a szekér alatt, s a két oldalon felvezetve a rakodótér fölött kapcsolják össze. Ezáltal a lőcsökre nehezedő nyomást is csökkenteni tudják. Nevezik Prevazeme lancnak, catlovu láncnak (csatlólánc) is. Ez utóbbi 3 m hosszú és kettőt tesznek fel belőle a derék (szekéroldal) közepére, mindkét oldalon egyet-egyet, ölfaszállításkor csatlólánccal kötik át a szekér oldalait a rakománnyal együtt, hogy a nagy súly ne nyomja szét. Az első lőcs hossza 108 cm, a hátsó lőcsé 93 cm. A /öcsnek szlovák neve nincs Répáshután. A szekér fékezése a bükki terepen változatos módokon történik. Közönséges eljárás a kerekek megkötése kerékkötő láncokkal (hamovna land A tengelyhez rögzített láncokat a keréktalpon átvetve „élesre kötnek", ami azt jelenti, hogy a láncon levő bog a ráf 159