Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Deme Dezső: A falu szlovák népdalkultúrája
A FALU SZLOVÁK NÉPDALKULTÚRÁJA DEME DEZSŐ 1953-ban kezdtem el a bükki szlovák falvakban a szlovák népdalokat lejegyezni. Akkoriban még nem volt magnetofon, így a lejegyzést csak a finn módszer alapján lehetett elvégezni. Eme munkához nagy segítségemre voltak azok az útmutatások, tapasztalatok, amelyeket a Népművelési Intézet által nyaranta rendezett népzenegyűjtő tanfolyamokon kaphattam az 50-es évek elején. Azelőtt, amikor 1946-ban Szarvason kezdtem el a helyi és tanyai szlovák népdalok, esküvői szokások lejegyzését, még a finn leírási módszerről sem tudhattam semmit. Nem állhattak rendelkezésemre útmutató könyvek, nem láthattam még akkoriban Bartók Béla kéziratait, így tehát magam dolgoztam ki terveimet, céljaimat, munkamenetemet. Ez nyilvánvalóan meg is látszik a munka egészén. Ha azonban - s most ezt már teljes bizonyossággal mondhatom — csak 1—2 évet is késtem volna, ma talán szegényebbek lennénk a népzenei hagyományok terén, mert sok volt adatközlő már nincs az élők sorában. Ezt a munkát, amely hosszú éveken át tartott, tanári hivatásom mellett csak szabadidőben végezhettem. Az, hogy a jelen dolgozatban a lejegyzett dalok nem „g" záróhangra vannak transzponálva, kizárólag azért van így, hogy meg lehessen könnyíteni a dalok énekkari vagy iskolai felhasználását. Jelen munkám megfelelő helyein nem térek ki külön történelmi, nyelvészeti visszapillantásokra és kérdésekre, mert ezekre az olvasó jelen kiadvány más helyein kap magyarázatokat. Egy bizonyos: a 250 évvel ezelőtt történt betelepülés színes sokrétűségével sajátos helyzetet teremtett a betelepültek zenei világában is. Magán viseli mindazon nyomokat, amelyek az idegen környezetben való legyökerezéssel megjelenhetnek: a különböző helyekről jött betelepülők szokásai, nyelve, dalai, népviselete, érzelem- és gondolatvilága jobban összefonódik, átformálódik, homogenizálódik. Kívülről pedig nagy hatásoknak vannak kitéve — akarva, nem akarva. A 4—5 emberöltő alatt ezek a hatások egyre szaporodtak. Bevonulások, háborúk megbolygatták a falu megszokott életét, a hazatért emberek meg új élményekkel, dalokkal meggazdagodva tértek haza, így a dalok vérkeringésében is megvolt mindig a megújulás lehetősége, de ugyanúgy az új formák megjelenésének is. A katonadalok különösen jó példái annak, milyen messzire is mentek innen a bevonulók, s ha jobban széttekintünk a borsodi szlovák népdalok között, láthatjuk, hogy főleg Miskolc, Kassa, Lőcse bevonulási központjai felé vitték a répáshutaiakat. A falu elszigeteltségében szinte természetes dolog, hogy a balladák eresztik legmélyebbre gyökereiket. Ezek kapcsolják talán a legjobban össze az új telephelyet az egykori 349
