Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

mány hivatalos lapjának.

149 A világosi fegyverletételt nem várta meg; röviddel azelőtt útnak indult szülőföldjére, Borsodba.

150 Ezt a körülményt azért említem, mert Lévay nem volt, nem lehetett a vértanúk kivégzésekor Arad közelében sem. Versének alapjául az eseményről szóló országosan elterjedt, szájról-szájra járó történet szolgált. Ilyen történet létezését igazolja Damjanich legendás hírű mondása a bitófa alatt, amely Lévay versébe is bekerült. Valójában, Lévay a nép körében már ismert történetet dolgozott fel. A gyászos eseményről minden bizonnyal a versben leírt történet volt ismeretes. Maga Lévay írja, hogy a bukás utáni eseményekről alig tudtak valami biztosat. A hírek szájról-szájra jártak. Hogy Lévay költeményét a szájhagyomány nyomán írta és az esemény hiteles történetét nem tudta, bizonyítja az, hogy versében mind a tizenhárom tábornok bitófán leli halálát. A valóságban - tudjuk - négyet közülük golyóval végeztek ki. Az összevetés nyomán tehát hangsúlyoztam, hogy az aradi vértanúkról szóló balladai variáns Lévay költeményéből alakult. A műköltői alkotás rendkívül gyorsan bejutott a néphagyományba. Az a körülmény, hogy Lévay verse összhangban állott az eseményről országosan elterjedt történettel, az átvételt, az elterjedést nagymértékben elősegítette. A költemény balladai hangulata szintén kedvezett a népköltészetbe való bekerülésének. A vers ponyvái előfordulása gyorsította a széles körben való terjedését; alkalmi kiadványok, ünnepségek úgyszintén hozzájárultak a költemény népszerűségéhez. Közleményemre Sándor István érzékenyen reagált.

151 Nem fogadta el Lévay szerzőségét, bár a műköltői eredet lehetőségét nem tagadta. Véleménye szerint a szerző szinte bárki más, históriás, nótárius, kurtanemes stb. lehetett, csak Lévay József nem! Ezt az álláspontot tartani azonban csak tényszerű kijelentéssel nem lehet. Más költő szerzőségét csak Lévay bizonyítható plagizálásával le119 Zsigmond Ferenc: Lévay József élete és költészete. Budapest, 1906. 40. 150 Lévay József: Visszatekintés. Miskolc, 1935. 24-25. 151 Sándor István: Az aradi vértanúk nótájáról. Ethn., LXXVIII. 1967. 507-522. 87