Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Kováts György: A diósgyőr-vasgyári munkások élete a felszabadulásig

Összeütközésre kerül sor a munkásegylet tagjai és a gyár által odavezényelt vezetők között is. Erről a Vas- és Fémmunkások Szövetségének 1918. május 14-én Papp Elek pénzügyi államtitkárhoz küldött leveléből értesülünk: „a diósgyőri vasgyárban az utóbbi időben olyan események fordultak elő, melyek a munkásságot rendkívül súlyos módon felizgatták és úgy látszik, ezt az aknamunkát agyár egyes tisztviselői tudatosan folytatják a munkásság ellen. Ennek az aknamunkának az eredménye az, hogy napról napra olyan munkásokat vonultatnak be a gyárból, akik katonai szolgálatra nem alkalmasak és olyanokat is, akik a gyárban évek óta dolgoznak és ellenük soha kifogás nem merült fel. Meg vannak győződve a munkások arról, hogy a bevonultatások is a Jószerencse Dal- és önképzőkör, továbbá a gyári Fogyasztási Szövetkezet közgyűlésén történtek miatt eszközöltetnek a gyárvezetőség, illetve a katonai pk. részéről. A fent nevezett egyesület vezetőségével a munkásság nagy része nem volt megelégedve, sőt a vezetők közül egyiket-másikat nyíltan szabálytalanságokkal vádolták, ennek következtében a munkásság a közgyűlésen más vezetőséget választott. A gyűlés megtartása után azokat a munkásokat, akik a közgyűlésen valamilyen szerepet vittek, elkezdték üldözni. így bevonultatták Mitterpach Antal esztergályos előmunkást, aki egyike a gyár legkomolyabb munkásainak. Amikor erről a gyárfőnök tudomást szerzett, megdöbbent, s kérte Rajháthy százados, katonai parancsnokot, hogy a bevonultatást helyezze hatályon kívül. Rajháthy kijelentette, hogy nem teheti, mert a bevonulást a H. M. rendelte el a gyárvezetőség kérelmére. Fentiekből kitűnik, hogy a gyár munkásait a munkaviszonytól teljesen független társadalmi tevékenységért üldözik ..." Az őszirózsás forradalom hírét nagy lelkesedéssel fogadják a diósgyőri munkások. Hatalmas tömegek vonultak a miskolci nagygyűlésre. A lampionos vasgyári menet élén a vasgyári zenekar játszik menetindulókat, munkásindulókat. Pelyhe János és Koleszár Dániel vasgyári munkások megkezdik a gyárban a Kommunisták Magyarországi Pártjának szervezését. A diósgyőri vasgyár munkásai hatalmas lelkesedéssel csatlakoznak az 1919. márc. 21-én kikiáltott Tanácsköztársasághoz és később annak fegyveres megvédéséhez is. Március 23-án sűrű sorokban özönlenek a vasgyári sportpályára, ahol a sokezer főnyi tömeg megválasztja a munkástanács tagjait. Szinte mindenki, aki a diósgyőri vasgyár felszabadulás előtti legszebb történeti napjait kutatja, megörökíti az első munkástanácstagjait: Grünfeld Sándor, Baczur Mihály, Alagi Vilmos, Loukota Ernő, Kubányi Ferenc, Andrássy Pál, Vécsei Béla, Tömösközy Jenő, Vacsok Emil, Jelinek Gyula, Pranczák András, Papp András, Passuth Lajos, Venczel Károly, Somlai Fülöp, Porák János és Váradi József. Az intervenció során a diósgyőri vasgyárat a cseh burzsoá csapatok szállják meg. Nem sokkal utána híre terjed, hogy a gyár csehszlovák tulajdon lesz, a férfiakat a csehszlovák hadseregbe sorozzák be. A diósgyőri munkások már a Miskolcra bevonuló ellenséggel is szembe akarnak szállni, a direktórium felhívása azonban ezt megtiltja. így egyetlen választásuk: csatlakozni a Vörös Hadsereghez. A vasgyár munkásai és a perecesi bányászok átszöknek a cseh vonalokon a Ládi-erdőn keresztül és az Ernőd, Vatta környékén szervezkedő egységekhez csatlakoznak. Május közepéig mintegy 2000 munkás csatlakozik a vörös csapatokhoz. (4. kép) A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror újabb megpróbáltatás a sok nélkülözést, harcot és megrázkódtatást megért vasgyári munkás és perecesi bányász számára. Egész Borsod megye területén szinte korlátlan hatalommal rendelkezik Szim Lőrinc főhadnagy és karhatalmi alakulata, ,, . . . aki önhatalmúlag előzetes vizsgálat nélkül, a politikai hatóságok tudtán kívül eszközölt letartóztatásokat, aminek következtében ártatlan egyéneket tettek ki meghurcoltatásoknak és a legnagyobb brutalitásnak." 42