Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Barsi Ernő: A sályi agrárszegénység és dalai

A SÁLYI AGRÁRSZEGÉNYSÉG ÉS DALAI BARSI ERNŐ Ha valaki a húszas-harmincas években Sály felé közeledett, először egy hosszan elnyúlt, elhanyagolt épületen akadt meg a szeme. A hosszú házat sűrűn tagolták a pitarajtók, előttük derékmagasságig érő rácsos kisajtókkal, amelyeket itt verebéének neveztek. Az épület körül esős időben feneketlen volt a sár, szárazságban mindent ellepett a por, s ebben a sáros-poros környezetben gyermekek nyüzsögtek, asszonynép forgolódott. A faluképtől merőben elütő, stílustalan épület sivárságát csak fokozta a vele átellenben épült, parkkal körülvett kastély. Jobbanmondva kastélyok. Mert egymás mellett épült az egykor Eötvös család, majdan a húszas években Gorove László tulajdonát képező kastély, és a Csáky-kastély. Mivel ebben az időben mindkét épület Gorove tulajdonát képezte, feleslegesnek tartotta a két kastélyt. Maga az Eötvös-kastélyt lakta, a Csáky család reámaradt szép barokk épületéből először lóistállót csináltatott, később pedig le is bontatta. A falu közepére érve ismét kastélyt látott az utas: Báró Seckendorff kastélyát, mely valaha a Négyesi Szepessy család tulajdonát képezte. A falu túlsó végére érve ismét kastély zárta a házak sorát: a Fáy-kastély. A család tönkremenvén, ezt a kastélyt elárverezték. Olcsón megvette egy falusi ember. Hogy a sok szobás, sok ablakos, emeletes épület adója kevesebb legyen, emeletét lebontotta. A bontás anyagából házat épített magának az udvaron. Ebben lakott, s a kastély megmaradt földszintjének ablakait berakta vályoggal, hogy ablaktalan kamrának számítsanak helyiségei, s így mentesüljenek az adózástól. A kastély gyönyörű freskói közben tönkrementek. Az egykori négy uradalom így csökkent le kettőre, de árnyékukban még jó ideig ott éltek az évi bérért elszegődött cselédek a sorsuk szimbólumát jelentő cseléd házakban. Az uradalmi cselédséghez tartoztak mindazok, akik általában éves bérért szegődtek munkába az urasághoz. Ezek béren kívül szolgálati lakást is kaptak. Összefoglaló néven uradalmi cselédeknek nevezték őket. Végzett munkájuk szerint rétegződtek. Voltak köztük béresek, kocsisok, pásztorok, dohányosok. Rajtuk kívül aztán időszaki munkára szegődtek az urasághoz a summások, meg a részesaratók. A béresek ökrösfogattal, a kocsisok lóval jártak dolgozni. Munkájuk javarészét az állatok gondozása töltötte ki, de az ő feladatuk volt a föld megművelése is. Voltak közöttük olyanok, akik nem is otthon háltak, hanem az d/ban. Készítettek valamelyik sarokban szalmadíkókat, s azokon aludtak. A béresek korán keltek, már hajnali négy órakor talpon voltak. Megétettek, kiganajoztak, megvakarták az állatokat. Akkor hazamentek früstökölni, (reggelizni). Utána befogták az állatokat a szekérbe, és mentek ki a földekre. A béresnek minden nap fognia kellett az ökröt, „akar esett, akar fútt". A lényeg az volt, hogy otthon ne legyen. Emlegetik a volt sályi béresek Rubicsek intézőt, aki azt mondogatta: „Csak tarló ne essen az égből, mert az elborítja a bérest, egyéb minden eshet, s akkor mehet a béres". Garad János bácsi így fogalmazta meg a véleményét a Gorovénél való béresi szolgálatról: „Szívesebben lennék ökör a bárónál, mint Gerivánál béres!". A béresek végezték el az uraság földjeinek szántását-vetését. Négy ökörrel, kettes ekével szántottak. Aratáskor nekik kellett hordani. Aratni azonban nem arattak se a 15 Foglalkozások és életmódok 225