Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi acélgyári munkásság életviszonyai a XX. század első felében

SIMKÓ LÁSZLÓ CSALADJA Simkó László szül. év: 1880 bányász Simkó László szül. év: 1901 Acélmű, csapoló 1915—1941-ig Simkó Zoltán Simkó László szül. év: 1925 szül. év: 1923 Acélmű, olvasztár Acélmű, olvasztár 1945-től 1946-tól Az Acélmű dolgozóinak öltözéke Az ózdi gyár megindításához megfelelő szakemberekre volt szükség. Elsősorban a Gömör megyei kisüzemek biztosították a gyár üzemeinek a szakmunkásellátását. Ezeket a dolgozókat családostól telepítették Ózdra. Sokan telepedtek le Breznóbánya és Korompa környékéről, majd a századforduló elején Salgótarjánból. Az áttelepítettek magukkal hozták szokásaikat. Ez megnyilvánult öltözködésükben, divatjukban egyaránt. A ruházkodásban a férfiak a testhez simuló, iparos-polgári öltözetben jártak. A környékre jellemző magyar öltözék lassan elmaradt. Az Ózdra telepítettek öltözékei hatással voltak az üzemben alkalmazott öltözékekre is. Az Acélműben dolgozók a következő munkahelyi ruhákat viselték: a műszakiak polgári utcai ruhát, kalappal, cúgos cipővel. A főolvasztárok kék vászonruhát, rongyból szőtt házi pokróc kötényt, polgári sildes sapkát védőszemüveggel, cúgos cipővel. A kemencesori dolgozók kék vászonruhát — esetleg viseltes polgári ruhát, házi rongypokróc kötényt, halina védőkesztyűt, sildes sapkát védőszemüveggel, s bakancsot (9. kép). Az öntőcsarnoki dolgozók viseltes polgári ruhát, kalapot védőszemüveggel, zsákból készült kötényt, zsákkesztyűt, fatalpú papucsot. A vaskerti dolgozók viseltes polgári ruhát, csizmát vagy bakancsot, házi rongypokróc kötényt, bőr tenyérvédőt, kalapot vagy sildes sapkát (10. kép). A főolvasztár és az olvasztár cipője gumitalpú volt. A felsőrészt szőrkesztyűből készült kamáslival védték. A cúgos cipőt az olvasztár próbázáskor vette fel, hogy a szikrától védje a lábát. Rakáskor fatalpú bakancsban dolgozott. Saját védőfelszerelése volt az olvasztárnak a törülköző és a rongyból készült kötény (sure). A törülközővel próbázáskor az arcát, a köténnyel az alsó testrészét védte. A kemencesori dolgozók kivételével viszont vászon inget hordtak. Az inget nyáron — a jobb szellőzés céljából —, a nadrágon kívül viselték. Az olvasztárok közül egyesek egészszárú szarvasbőr cipőt csináltattak. Ez jól védett a sugárzó hő ellen. A kötényük (surcuk) rongydarabokból szőtt, ún. rongypokróc. Ezt zsineggel a derekukra kötötték. Olyan hosszú volt, hogy alul a cipőre ért. Felül a kötéstől lefelé kb. 50 cm-en kétsoros 23