Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Táplálkozás - Zupkó Béla: A matyó summások táplálkozási és szociális viszonyai
- 250 nősen a századforduló után, amikor a gyors ütemű szaporulat következtében a földterületek egyre aprózódtak. A summások téli táplálkozása azonban nagyjából megegyezett a gazdák táplálko— zásával. De a summásságra menés előtti hetekben a nincs diktálta táplálkozásukat. A gyakran emlegetett tollus-kenyér . /aaikor az olaj kifogyott a bögréből, a tollat az üres bögrébe mártva a kenyeret megdörgőlték/ ezt az időszakot példázza. Amikor meg summáskodtak, akkor minél több élelmet igyekeztek összespórolni a fejadagjukból, hogy annak árát, vagy magát az élelmet hazaküldjék az otthoniaknak: tudjanak miből élni.A földes gazdák ezzel szemben a beosztó, mindig tartalékoló életmódot folytattak az étkezés területén is. A hombárjuk sohasem fogyott ki, a zsirosbödönben mindig volt zsir, olajból még eladásra is jutott, szalonnából a nyári időszakban is bőven volt. - A különbség csak ennyi a szegények /summások, napszámosok, 5 holdasok/ és a gazdagok, a földesek életmódja között. De ez a különbség táplálkozásukban is nagyon lényeges. Ezt az anyagiakban megmutatkozó különbséget a földesek nagyon Í3 figyelemre méltónak tekintették társadalmi vonatkozásban is. A földes lenézte a summást, a szegény-sorsút. A Gazdakörbe szegény nem mehetett be. Földes legény summás legénnyel nem barátkozhatott, gazda fiu szegény lányt nem vehetett feleségül, stb. k matyó nép táplálkozását, annak minőségét és változatosságát a szociális körülmények figyelembe vétele nélkül vizsgálni helytelen lenne. S ha azt a tényt szemügyre vesszük, hogy a matyók tekintélyes százalékának csak tavasztól őszig volt munkára lehetősége, s igy keresete is, akkor világossá válik előttünk táplálkozásuk egyoldalúságának oka, szociális helyzetük szomorúsága. Az I. világháború utáni években egyre több a panaszkodó hang a mezőkövesdi sajtó hasábjain is.A békebeli bérek /az első világháború előtti bérek/ visszakivánását tolmácsolják. A békebeli bér az un. hatos kommenció szej rinti bér volt, a négyes kommencióval , a háború utáni havi ólelmezésre szóló járandósággal szemben. Az adatközlők szerint 1919 nyarán még hatos konvenciót kaptak a summások, 1922-ben
