Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Nemcsik Pál: A licei fazekasok

- 228 szekeres két hét alatt eladta. Jő vásárt csinált néha. Hozott terményt is, néha még diót is. A licéiek területe volt Ruszinszkó, Nyirség, Tiszahát, Bodrogköz, Hegyalja és a Szamosköz. A két háború megzavarta az utazásokat. Mennyit kellett dolgozni a fazekasnak, mégsem volt becsülete neki. A sok gazda mind lenézett bennünket.Azt mondták róluk: "Aj, az csak egy focskos legény

, focskos inas

!!" Nem is adták hozzánk a lányukat. Amikor útközben a szekeres megállt, az inasnak kellett gondozni a lovakat. Ha elfogyott a takarmány, az inas karjára vett 3-4 edényt és ment kérni takarmányt. Edénnyel fizetett. Minden s zekeresnek a nyakában volt egy vászonzacskó

.Ab» ban tartotta a pénzt. Volt olyan szekeres, akinek éjjel a nyakáról levágták a zacskót, ugy jött haza pénz nélkül. Néha meg is támadták őket, azért jártak legtöbbször ketten-hárman. Sohasem egyedül. Dicsérni is kellett az árut. Ahhoz is nagyon jól értett némelyik. Lerakta az edényeket a földre. Dicsérte, hogy milyen erős az edény. Akkor a fazekas végigsétált az edényeken. Tudta, hogy hova kell lépni, hogy azok ne törjenek össze. A tejes csuprok

on az öblös oldal olyan erős volt, hogy megtartott egy embert. A másik fazekas meg ledobta a korsót a földre és nem tört össze. Tudta a fazekas, hogyan kell leesni az edénynek, hogy ne törjön össze. De ez a világ már rég elmúlt, nem is jön többé visszaf Nemesik Pál