Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Megüzentem a jó édesanyámnak, Három párnát küldjön fejem aljának, De 6 nékem azt válaszolta vissza, Göndör hajam legyen a fejem alja. Megüzenem az én édesanyámnak, Hogy több fiát ne nevelje huszárnak, Mert a huszár nyárban kallóban ázik, Télben pedig a kis rajcsúrban ázik. Megüzenem, hej, a bocsi bírónak, Márvány kőből rakassa ki az utat, Mert nagy a sár, ráfreccsen a lovamra, A lovamról a kedves galambomra. (Bocs. 1893.) 12. Édesanyám sej, haj! ha katona nem volnék, Éjjel, nappal ablakidon beszólnék, De mivelhogy a császárt kell szolgálni, Csárdás kis kalapom szögre kell akasztani. Házam előtt sej, haj! folyik el a nagy Tisza, Bárcsak nékem igaz szeretőt hozna. Ajtóm edőtt vetné ki a partjára, Elvállalnám szerelem zálogába. (Csehi, 1893.) 13. Esik esső nagy sár van az úton, Ez a kislány sírva mos a kúton. Sírva panaszolja az anyjának, Bevették a rózsám katonának. Ne sírj, ne ríjj kedves édes lányom, Maradt még a te számodra három, Minek maradt, ha én nem szeretem, Gyász lesz vele az egész életem. (Csehi, 1893.) 14. Ha csakugyan meg kell annak lenni, Lőcse felé el kell masírozni, Akikor se leszel te elfelejtve, Rózsa leszel csákóm tetejébe.