Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

44. Megszállották Bosznia határát, Hogy elveszik a sok fehér házát, Megállj, megállj kutya Szerbia, Nem lesz a tiéd soha Bosznia Mert a magyar nem enged, Míg a vér az eget éri, Akármennyit szenved. (Bóta, 1912.) 45. Víg Bekölczén azt tartják, hogy én katona vagyok, Pedig az én kalapomnál piros pántlika ragyog. Inkább szolgálom a császárt, Ezredes úr, szabadság. Bízd rám pajtás szeretődet, Hogy el ne szeresse más. (Bekölce, 1912.) 46. Boszniába megy a gőzös befelé, Barna kislány megy az állomás felé, Még messziről kiáltja a fűtőnek, Hozza vissza a kedves szeretőmet. Sej, haj! Szeretődet visszahozna nem lehet, Ha katona, töltsön ki három évet. Ha katona, töltsön ki három évet, Sej, haj! Hadd szolgáljon a császárnak eleget. Boszniában van egy szomorú fűzfa, Alatta egy bakahuszár meghalva, Pajtásaim karddal ássuk a sírját Sej, haj! Bosnyák lányok viszik a koporsóját. Sej, haj! Bosnyák lányok öltözzetek fehérbe, Vigyetek be a kaszárnya elébe, Rúgjátok be a kaszárnya kapuját, Sej, haj! Eresszétek be a nyolcbeli bakát. (Bekölce, 1912.) 47. Erdő mellett de magos a kaszárnya, Abban szültek engemet a világra, Nézd az erdőn, minden fának van ága, Csak én magam egyedül vagyok árva. (Bekölce, 1912.)