Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Közlemények - Bodnár Tamás–Kovács-Veres Tamás Gergely: Borsod vármegye Szentpéteri járásának nemességvizsgálata, 1724–1730 (valamint a három előző járásból kimaradt adatok)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 539—555. BORSOD VÁRMEGYE SZENTPÉTERI JÁRÁSÁNAK NEMESSÉGVIZSGÁLATA 1724-1730 (valamint a három előző járásból kimaradt adatok) Bodnár Tamás*—Kovács-Veres Tamás Gergely** ‘Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Miskolc; **Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskola, Eger 1950-ben egy megyévé vonták össze Borsod, Abaúj-Torna és Zemplén megyéket, amelyek egykor különálló életet éltek, és napjainkig különböző mértékben jelentek meg publikációk az itt élt nemesi családokról. Ezek közül Borsod vármegye nemesi családjaival foglalkozott a legkevésbé a szakirodalom. Borovszky Samu szerkesztette, illetve nagyrészt ő készítette az ün. „elkésett” millenniumi sorozathoz tartozó, de nem ennek részeként megjelenő, 1909-ben kiadott, Borsod vármegye története című munkát (BOROVSZKY 1909). A kétkötetesre tervezett műnek ekkor csak első része jelent meg, feldolgozva a vármegye történetét 1711-ig. A monográfiában egy nagyon fontos, a vármegye nemességét érintő adatsort találunk. Borovszky a kötet 203—240. oldalai között a Borsodban 1512. szeptember 8-a és 1717. április 26-a között kihirdetett címeres nemeslevelek alapadatait közölte. Borsod vármegye levéltárában a mai napig megtalálható az a mutatókönyv, IV-501/a. 262. jelzet alatt, melyet a szerző felhasznált ahhoz, hogy fellelhesse a közgyűlési jegyzőkönyvekben található, a nemeslevelek kihirdetését bejegyző adatokat. Ennek alapján Borovszky egy-egy kihirdetésről, azt pontos jelzettel ellátva, a címeres levél megszerzésének időpontját és az adományosok neveit jegyezte be. Ezen kívül semmiféle információt nem közölt, és hozzá kell tenni, hogy az általa közöltekben apróbb hibák és hiányosságok is találhatók. A fentiek miatt ennek hiánypótlására törekednénk azzal, hogy immár negyedik részként adjuk közre jelen munkában Borsod vármegye 1724—1730 között lezajlott, első nemességvizsgálatának eredményeit. A Herman Ottó Múzeum Évkönyvének ezt megelőző, LI, LII . és Lili. évfolyamában a Miskolci, Ónodi és Szendrői járásban található települések nemeseinek vizsgálati adatait közöltük (BODNÁR 2012, 2013, BODNÁR-KOVÁCS-VERES 2014). Jelen kötetben az utoljára maradt Szentpéteri járás lakott helyein igazolt nemesekre vonatkozó információkat tesszük közzé. A Szentpéteri járás településeinek sorát az előző publikációban leírtak szerint állítottuk össze. Ezek alapján ebbe a következő mezőváros: Szentpéter, valamint községek: Alacska, Arló, Balaton, Berente, Bolyok, Center, Csépány, Domaháza, Felsőbarcika, Járdánháza, Kápolna, Kazinc, Kondó, Lénárddaróc, Omány, Parasznya, Radostyán, Sajónémeti, Tapolcsány, Vadna, Velezd, Visnyó tartoztak. A Szentpéteri járás falvaiból összesen 95 nemesi család egy-egy tagjának nemességigazolását mutatjuk be. III. Károly király 1723. április 23-án rendelte el az általános nemességvizsgálatot Magyarországon. Ennek értelmében Borsod vármegye is felállította erre a feladatra kijelölt deputációját, amely maga elé idézte azokat a famíliákat, melyek nemesi jogállását meg kellett vizsgálnia. Az invesztigációs munkáról jegyzőkönyv készült, melyben minden családról egy-egy rövid leírást találunk. Ezek az igazoló személy családi kapcsolatait tartalmazzák, valamint azt, hogy milyen dokumentumokkal bizonyított, végül pedig, hogy az igazolás sikeres volt-e, vagy sem. Jelen közleményben, amely a vizsgálati jegyzőkönyv negyedik, egyben utolsó járásának bejegyzéseit tartalmazza, tesszük közzé a sajnálatos módon a három előző járásból kimaradt adatokat is. Mentségünkre legyen mondva, a vizsgálati jegyzőkönyvben meglehetősen
