A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Gyulai Éva: Abaúj és Borsod vármegye koronaőrző bandériuma, 1790
272 Gyulai Eva A borsodi előterjesztésnek és Decsy Sámuel listájának összevetéséből kiderül, hogy a budai őrségben már nem voltak ott a Török grófok, illetve az alábbi személyek: Dessőfy Imre, Lőcsey Zsigmond, Mocsáry Károly, Ováry Miklós, Paulikovics Ferenc, Péchy József, Péchy Mihály, Tomka Miklós; míg Decsy listáján több név is szerepel, aki a miskolci összeírásban még nem tűnik fel: Bakó György; Puky, Szabó, Nagy Ferenc, Szepesy Sámuel. Az utóbbiak között kell talán keresni a mezőcsáti és hejőpapi nemeseket. A vármegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint az eredetileg jelentkezett Ováry Miklós és Paulikovics Ferenc szolgabírákat, valamint Tomka Miklós vármegyei ülnököt hivataluk fontossága miatt felmentették a bandériumi szolgálat alól.14 Az 1790. április 19-ikén készült vármegyei listára a négyesi Szepessy család tagjai közül még csak ketten (Ferenc és József) kerültek fel, Borsod vármegye és Miskolc egyik legelőkelőbb és legnagyobb reményekre jogosító családjából azonban Budán már hárman is a kb. 30 fős őrség tagjai voltak (Ferenc, József, Sámuel). Decsy leírásából kiderül, hogy a bandérium valódi katonai vezetője, kapitánya, a katonaviselt Radvánszky Ferenc volt (aki 1800-ban majd a Szent István-rend lovagkeresztjét is elnyeri). A bandériumban két főhadnagy szolgált, egyikük, kiscsoltói Ragályi István, a vármegyei főjegyzője; valamint egy zászlótartó, egy strázsamester és egy káplár. A bandérium többi tagja alhadnagyi fokozattal rendelkezett. A borsodi előkészületeknél a bandérium tagjai 3 lovászt, 2 teherhordó szekeret, a tiszteknek 2 fors- pontra, azaz fogatváltásra elegendő készpénzt, egy tábori konyhás szekeret és a lovaknak napi 70 porció szénát kértek a vármegyétől.1'’ Az őrség időpontja közben megváltozott, és az 1790. április 24-én készült tervezet szerint a borsodiak május 8-án gyülekeznek Miskolcon, majd miután május 9-én „magunkat rendben szándékozunk venni”, május 10-re tűzték ki az indulást. Az útiterv szerint az alábbi „helyeken fogunk megállapodni”: május 11. — Ernőd; 12. — Szemere; 13. — Kompolt (Heves vármegye); 14. — Árokszállás, 15.— Fénszaru (= Jászfényszaru), 16. — „Fénszarun pihenőnap — a nemes Jászságban”, 17. — Zsámbok és 18. — Pécel (Pest vármegye); végül 19. — Buda. Az útra végül a vármegyétől „70 szénás abrak portiot” kértek 14 MNL BAZMLIV. 501/a 49. köt. 148. 15 Eleknek számokra kívántatnék: 1m 3 lovász 2° A közönséges bagasiák- hoz 2 szekér; 3° Tiszt uraknak 2 csata forspent készpénzért; 4" Konyha szekér 1; 5. A vitézek paripái számokra naponként 70 portio széna és abrak; Miskolc, 19“ Április 1790. A nemes bandérium tagjai közönségesen. MNL BAZML IV. 501/e V. I. 15. és 16 hámos lovat, valamint 3 „négymarhás” szekeret a szállításhoz. Április 26-án írnak is Heves vármegyének, hogy a Kompokra tervezett megállón méltányos áron (erga condignum pretium) készítsenek elő nekik 70 porció szénát és zabot, valamint biztosítsák 16 hámos ló és 3 négyökrös szekér ellátását.16 Érdekes, hogy a bandérium már útban volt, és éppen Szemerén pihent 1790. május 13-ikán, amikor a vármegyéhez fordultak az utazás és az uniformis költségeit, összesen 1000 rhénes Ft-ot elkérendő.17 A Budára vezető úton, a pécek pihenőnél a borsodi bandérium ott találta az abaúji nemesség lovas csapatát, s a két sereg elhatározta, hogy innen együtt folytatják útjukat, sőt a korona őrségét is közösen látják el. Egyébként Szepes vármegye még az előkészületek alatt kérte Borsodot, hogy együtt érkezzenek Budára, és közösen őrizzék a Szent Koronát,18 de a kezdeményezés, úgy tűnik, meghiúsult. Abaúj vármegye, ekkor még nem sejtvén, hogy útközben változik a terv, 1790. április 7-ikén Kassáról tájékoztatja Borsod vármegyét, hogy 34 fős bandériuma, útban Budára, május 13-ikán fog Miskolcra érkezni, innen Ernődre vonul tovább, és ott is éjszakázik, majd május 14-én a Borsod megyei Keresztesen pihen meg, innen Szihalom lesz a következő állomás. A tájékoztatásra, a beszállásolás kötelező bejelentésén túl, logisztikai okokból is szükség volt, a pihenőkön ugyanis az abaújiaknak, akárcsak a borsodiaknak, amikor idegen vármegyékben haladtak, abrakot és szénát kellett vásárolniuk, s erre a helyieknek fel kellett készülniük. A levélben a megvételre kért mennyiséget is közölték.19 Végül Abaúj és Borsod egyesült a budai út alatt, az 1789-ben Bécsben Görög Demeter és Kerekes Sámuel által indított hetilap, a Hadi és Más Nevezetes Történetek is beszámol a nem mindennapi elhatározásról, ráadásul az egyesített sereg fővezérérjelra Borsod vármegyét vezető Csáky Antal grófot teszi meg, ami nem csodálható, hiszen Csáky Antal (1747—1806) apja, idős Csáky Antal (1702—1764) Abaúj főispánja volt 1739—1764 között, láttuk, hogy Abaúj vármegye 1742-ben készült, s a koronaőrzésen is használt zászlaján a Csáky-címer volt megfestve. Decsy leírásából kiderül, hogy a bandériumba való felvételnél a termet, kiállás többet számított, mint az előkelőség, egyébként 16 MNL BAZML IV. 501/e V. I. 19. 17 MNL BAZML IV. 501/e V. I. 35. 18 Szepes vármegye levele Borsod vármegyéhez. Lőcse, 1790. márc. 9. MNL BAZML IV. 501/e V. I. 7. 19 Abaúj vármegye levele Borsod vármegyéhez. Kassa, 1790. ápr. 7. MNL BAZML IV. 501/e V. I. 10.
