A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A Hollóházi Keménycserépgyár első periódusának (1831-1918) edényjegyei, különös tekintettel a korban első, eddig ismeretlen jelzésre
246 Kiss Gábor Iván a még képlékeny anyagot, ezért az mintegy (amúgy nem szándékolt) keretet rajzol a jegy köré (Csányi 1954, XXVIII. tábla, 686, 688—689 ábra). Grofcsik János Reichard Ernővel közösen írt könyvében (Grofcsik—Reichard 1973) nyolc gyári jegyet mutat be, többé-kevésbé pontos kormeghatározással. A már Csányinál is említett HH 02-es jegy itt is megjelenik kerettel és külön, keret nélkül is. A kör- bélyegzős kiegészítő jelzést tévesen benyomottként említi. Tehát az első időszakot öt jelzés képviseli, de ebből egy téves olvasat. P. Brestyánszky Ilona kerámia könyvében (P. Bres- tyánszky 1976) a Csányi által közölt öt jelzést veszi át. Katona Imre összefoglaló művében (Katona 1978) négy hollóházi jegyet gyűjtött össze, nála is előfordul a második jegy téves keretes, és keret nélküli változata is, tehát a vizsgált időszak mindössze két helytálló jelzéssel képviselteti magát. Csiffáry Gergely tanulmányában (Csiffáry 1999, 205—219) Katona Imre jegyrajzait veszi át. A fentieket úgy summázhatjuk, hogy a nem kimondottan Hollóházával foglakozó szerzők a gyári jelzésekről rendkívül hiányos ismeretekkel rendelkeztek, sőt téves jegyrajzokat is közöltek. Nézzük, hogy a hollóházi gyártörténet kutatói hogy állnak ezen a téren. Sikota Győző tizenegy államosítás előtti jelzést ismertet (Sikota 1961, 154), ezek közt nála is megjelenik a második jegy keretezett „változata”. A tárgyalt periódust hat jegy képviseli, először tűnik fel két jelzés a pesti Fischer gyár társult korszakából. Pálfi József könyve tartalmazza az eddigi legteljesebb hollóházi jegytárat, 12 eltérő, államosítás előtti jelzéssel. Sikota vizsgált periódusunkra eső hat jelzéséhez még egy hetediket illeszt, de az ominózus keret nála is megjelenik (Pálfi 2008, 141). Simkó József könyve Sikota jelzéseit ismétli (Simkó 1999). Összességében leszögezhetjük, hogy a hollóházi gyár edényjegyeinek eddigi feldolgozása rendkívül hiányos, időbeli tévedéseket tartalmaz, és egyetlen szerzőnél sem találunk adatot a jelzések méretére, sőt gyakran még a jelzés technikájára sem. Az eddigi kutatók egyáltalán nem foglakoztak a kiegészítő jegyekkel. (Kiegészítő jegyként tarthatjuk számon azokat a jelzéseket, melyek egy alapjeggyel együtt kerültek felhasználásra. Ezek a tartalmuk miatt, pl. „kézzel festett”, önmagukban gyakran nem lennének alkalmasak a gyár azonosítására. Természetesen az általános szabály alól kivételek is vannak, úgy az önálló alkalmazásra, mint a gyár nevét is tartalmazó kiegészítő jelzésekre.) A gyár rövid történetének ismertetése előtt tegyünk egy kis kitérőt, hogy elismeréssel adózzunk dr. Sikota Győző iparművész és művészeti író munkásságának, aki a hollóházi gyár történetét elsőnek dolgozta fel. A Hollóhá^i kerámia címen 1961-ben megjelent monográfia olyan alapmű, amely a gyár történetét illetően a mai napig megállja helyét, és gyakorlatilag teljesnek tekinthető. Későbbi műve, a Hollóhá^iporcelán inkább a gyár állomosítás utáni történetére és művészi törekvéseire koncentrál (Sikota 1974). Jelen tanulmány gyártörténeti összefoglalója is Sikota művén alapszik, további adalékokat felhasználva Pálfi és Simkó az irodalomjegyzékben említett munkáiból. Az a terület, ahol Hollóházát illetően még hozzá lehet tenni valamit a gyár történetéhez, éppen a gyári edényjegyek fajtáinak és kronológiájának meghatározása, és lehetőség szerinti teljessé tétele. Ehhez múzeumaink gyűjteményei nem biztosítanak elég támpontot, hiszen (főleg a megfelelő anyagiak hiányában) jelentős mértékben esetlegesen — korábbi magángyűjtemények megvételével, ajándékozásával — jöttek létre, és nem tudatos gyűjtő tevékenység eredményeként. (Természetesen itt csak a témánkba vágó gyűjteményekről van szó.) A magángyűjtők zöme korábban és ma is a szép és különleges, egyedi darabok megszerzésére törekedett, illetve törekszik, kévéssé koncentrál a gyári jegyekre, vagy az egy-egy jelzéssel létrejött alkotások közel teljes skálájának bemutatására a legjobb, de akár a legkevésbé színvonalas darabok megszerzésével is. Ez különösen a 19. században — tekintve, hogy akkor a ma igazi régiségnek számító, első, benyomott jeggyel ellátott darabok is csak 20—50 évesek voltak — természetesen nem meglepő. így új jegyeket felfedezni és beazonosítani csak igen jelentős mennyiségű tárgy átrostálásával lehetséges, ami többnyire csak kiterjedt magángyűjtői tevékenység mellett képzelhető el. A HOLLÓHÁZI GYÁR MŰKÖDÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE AZ ALAPÍTÁSTÓL ISTVÁNYI FERENC HALÁLÁIG Mielőtt rátérnénk az alapítástól a termelés átmeneti beszüntetéséig (1918) terjedő első periódus jelzéseire, néhány mondatba sűrítve, két részletben, foglaljuk össze a gyár történetét. Hollóháza község Árpád-kori eredetű, de a török időkben teljesen elnéptelenedett. Sorsa általában a szomszédos Füzérhez kötötte, a füzéri uradalom és vár birtokosa rendszerint egyben Hollóháza ura is volt. A község a 18. század második felében települt újra. Ekkorra már a környék legnagyobb birtokosa — közel 100 évre visszatekintőén — a gróf Károlyi család. A hollóházi kőedénygyár elődjének egy 1780-ban alapított üveghuta tekinthető. A Károlyi család tulajdonában levő huta bérlői sűrűn
