A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-REBENDA János Pál: Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein-tanya

A Herman Ottó Múzeum Evkönyve LI (2012), 45—61. ÚJABB LÁNCSZEM A HERNÁD MENTE BRONZKORI TELEPÜLÉSSZERKEZETÉBEN. ONGA-HEINLEIN-TANYA P. Fischl Klára*—Rebenda János Pál** *Miskolci Egyetem, Őstörténeti és Régészeti Tanszék **Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet, Budapest (egyetemi hallgató) Absztrakt: Onga-Heinlein-tanyánál, egy nyilvántartott régészeti lelőhelyen földmunkák során megsemmisült egy többrétegű bronzkori település. A rétegfeltáró szondázás során megállapítottuk, hogy valószínűleg több réteg füzesabonyi épület semmisült meg. Ez alatt a hatvani kultúra járószintjét és házomladékát figyeltük meg. A vastag őshumuszból badeni kerámia is előkerült. A bronzkori település szerkezete hasonlíthatott a Tiszabáboina-Fehérló-tanyáról ismert, hatvani, szigetszerű településhez. Kulcsszavak: teli, hatvani kultúra, füzesabonyi kultúra, településkutatás 2011 tavaszán és nyarán leletmentő feltárást végeztünk Onga-Heinlein-tanya mellett a Bársonyos egykori kanyarulata által közrefogott bronzkori település maradványán (1. kép)} A lelőhely Onga és Ongaújfalu között, a Hernád síkján, a Bársonyos egyik kanyarulatában található. Első említése Kemenczei Tibortól származik, aki 1969-ben terepbejárás során regisztrálta a lelőhelyet, mint a füzesabonyi kultúra települését. Ásatást nem tartott szükségesnek a területen, mivel veszélyeztetettség nem állt fenn.

2 2010. április 26-án a Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszéke terepbejárást folytatott a helyszínen. Ekkor megállapítottuk, hogy a többrétegű települést eldózerolták. Az egykori felszín csak a telep északi sávjában, a régi Bársonyos medre melletti területen maradt meg, mivel itt villanyoszlop és háromszögelési pont is állt. A terepbejárás során a hatvani és a füzesabonyi kultúrába tartozó cserépanyagot is gyűjtöttünk a lelőhelyen.

3 A viszonylag keskeny partfal erős rézsűs csúszása miatt vált szükségessé 2011 tavaszán és nyarán a partfal rétegsorának tisztázása. A villanyoszlop melletti, legmagasabban megőrződött falszakaszon egy 6,60 méter hosszú, függőleges metszetfalat alakítottunk ki 1 KÖH azonosító: 16160. 2 HOM RégAd.: 776-69. 3 HOM Ltsz.: 2010.27.1-137. A leletanyagot Radnóti Annamária dolgozta fel a Miskolci Egyetemen írott szakdolgozatában. a rétegsor tisztázása céljából. A jelenlegi felszín elérése után 1,90 méter széles szelvényt nyitottunk a metszetfal teljes hosszában, a még el nem pusztított rétegek megállapítására. Itt már szintenként követtük a jelenségeket (2. kép). A lelőhely jelentős mértékű pusztítása miatt, valószínűleg e feltárás eredményei szolgáltatják az egyedüli adatokat az egykori településről. A vastag, humuszos, megcsúszott recens réteg (S3) alatt egy, a metszetfal teljes hosszában húzódó, átlag 40—50 cm vastagságú vörösessárga (helyenként kevert) omladékréteget (SÍ és S2) sikerült azonosítanunk (4. kép 1). A metszetfal nyugati végében a megcsúszó rézsű jól konzerválta az omladékot, itt, ahol lehetett, felszínben is követtük azt (Sl). Később itt is függőlegesre igazítottuk a metszetfalat. Ennek az omladéknak szerves folytatása a metszetfalban végig jól követhető omladéksáv (S2). Az S2 omladékot kettéosztja egy szürkés, paticsokkal erősen kevert, színében jól elkülönülő rövidebb sáv, melyet az egységes omladék részeként értelmeztünk. Az Sl és S2 omladékok között egy a felszínből induló, feltehetően recens beásás figyelhető meg. A metszetfal közepén, az Sl K-i végében sikerült megfogni in situ nagyméretű köveket. Az S2-nek a metszetfal keleti vége felé eső részében szintén több nagyméretű követ figyeltünk meg (S5). Ezek nagyobbik része az omladék felett, az S3 humuszos felső szintben, egy része pedig az omladék alatt hevert (2. kép). A megcsúszott rézsű függőlegesre