A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Egy parasztgazdaság piaci kapcsolatai a 19. század második felében. Kertész István naplója alapján

ját, ami a Clifford Geertz által leírt klientalizációra utal.

1

2 S ami az ismétlődő adásvételek révén a bizalom akkumulálódását és a kockázat (a bizonytalanság) csökkentését biztosította, valamint a jövőbeli sikeres tranzakciókat előlegezhette meg. (Kertész Brün Mórnál köt tűzbiztosítást gabonájára, épületfát, deszkát, ráfvasat vásárol nála, valamint - már községi bíróként - a Martonyiban épülő vágóhídhoz cementet is, amit utólag fizet ki.) A feljegyzések az adásvételek még egy változatát rögzítik. Az úrbéres birtokosság szénáját rendszerint többen összefogva vásárolták meg. A naplóíró 1897 februárjában pl. Bányász Istvánnal, Takács Istvánnal és Vécsei Jánossal, 1901 májusában hetedmagával (1 és háromnegyed mázsát 63 forintért), 1907-ben ismét Vécsei Jánossal vesz takarmányt, vagy az úrbéres gazdaság erdejéből, a részesedésen (osztáson) felül, ugyancsak többen együtt vásárolnak (1903-ban Kádas Pál bíró, Malinkó Gusztáv, Vadas József és a naplóíró). Hasonlóképpen, 1885-ben a református egyház rétjének széna- és sarjútermelését hatan veszik meg 105 forintért (Malinkó Gusztáv, Bányász István, Balogh Miklós, Balogh István, Kassai Pál és Kertész István). Azt nem tudjuk, hogy az ár kialakítása pontosan milyen módon történt, de az bizonyos, hogy e koalíciókat a befolyásos úrbéres gazdák, illetve az úrbéres tanács tagjai alkották, s a vásárlások, az erőforrások „racionális" egyesítésén kívül, a csoporttudatot is erősítette.

1

3 E rövid írásban nem vizsgáltuk a naplóban rögzített tranzakciók egészét (1903-ban pl. Kertész 271 kiadási és bevételi tételt könyvel el), ahogy háztartásának szerkezetét vagy fogyasztását sem, mégis a bemutatott példák alapján néhány következtetést tehetünk. Nem tűnik indokoltnak az önellátás és a piacra termelés merev szembeállítása: a naplóíró miközben évről évre pontosan felmérte és beosztotta háztartásának szükségleteit, a piacra vihető készletek növelése érdekében - még ha ez a hagyományos búzát jelentette - bővítette tennelését, és kalkulált a piaci árak változásával. (A nagyobb árualap a földterület változása nélkül, a gazdálkodás, illetve a cséplés korszerűsítésével is biztosítható volt. - De nem igazolható maradéktalanul a családi munkaerő üzemen belüli elhelyezésének teóriája sem. Kertész a századforduló után gazdaságában már bérmunkát használ, emellett, ahogy korábban, másoknál dolgozik.) Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a naplóíró számára a piac nem a személytelen monetáris kapcsolatok terepe. Ismeri a tranzakciók szereplőit vagy információkat szerez róluk, ami, a klientalizációval együtt, a bizalom megteremtésének az alapja, s ami a szóban kötött megállapodásokban rejlő nagyfokú bizonytalanságot ellensúlyozta.

1

4 Míg az alku folyamata az áruk minőségéről való információszerzést célozta." 12 Gccrtz 1978. 30-31. 13 Megítélésünk szerint számukra nem csupán a földterület vagy a termelt gabona mennyisége, hanem a rendszeres piaci eladás is a presztízs elemévé vált. A naplóíró az utolsó években a nagygazdák terméseredményeit a sajátja mellett említi: „1912. augusztus 31. a búzámat gépeltük Vadas József gépén, lett belőle 50 mázsa és 27 kiló, pénteken Takács István búzáját csépeltük, neki lett 53 mázsa búzája, tegnap Vécsei András búzáját gépeltük, neki lett 52 mázsa cs 95 kiló búzája." (Kertész az 1890-es években a református egyház gondnoka, az úrbéres gazdasági tanács tagja, majd 1905-ben és 1909-ben bíróvá választják. A naplóban maga is használja az „úrbéres gazdák", valamint a „zsellérek" terminusokat.) 14 A földhasználattal kapcsolatos megállapodásokban már a szerződéskötésre vonatkozó jogi normák érvényesültek: „1880. április 9. Ma Nagy István komának adtam 40 azaz negyven o.é. forintot a falu alatt lévő Alsónyilas rétjének a fclcrc. Két esztendeig köttetett a szerződés róla, ha akkorra ki nem váltja, tovább használhatom a rétet a 40 forint kamatjába." 1882-ben pedig Vajda Juliannával köt szerződést az asszony szántójának és rétjének 3 cvnyi használatára. 15 Gccrtz 1978. 31. A naplóíró nem rögzíti, hogy az árképzésben ennek milyen szerepe volt, elmaradását azonban, mint a megszokottól cltcröt, fontosnak tartja megemlíteni: „1882. január 20. A háromhatár 556