A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

ugyanakkor talán segítségére is voltak az oltárigazgatóknak, papoknak, amikor a szentek zsolozsmáit végezték. A lőcsei Szent Erzsébet-oltárt, mai tudásunk szerint, a város falain kívüli (kis) 13. századi eredetű ispotálytemplomban (leprakórházban) emelték az ismeretlen donátorok 1497-ben, ahol minden bizonnyal kitűnt eleganciájával, modemségével. További sorsa, több évszázadra, a mellőzés volt Lőcse plébániatemplomában, oltárépítménye elveszett, már nem miséztek, zsolozsmáztak előtte, még az egyházlátogatások során sem vették fel a leltárba. „Feltámadása" 1859-ben következett be, amikor a lőcsei polgárok új emelvényre rakták, s ismét oltárt teremtettek belőle. A szepességi művészet kutatói már több mint száz éve a kései gótika értékes reprezentánsának tartják, e mellett azonban a késő középkori magyarországi (közép-európai) művelődéstörténet, zenetörténet fontos forrása is, hiszen az oltárkép három középkori zsolozsma éneklésének bizonyítéka. Bár csak a főalakok officiumai jelennek meg a feliratokban, talán nem véletlen, hogy Szent Hedvignek is van egy vesperás-antiphonája az Erzsébet-antiphona kezdő sorával, amelyet egy 15. századi sziléziai antiphonáléból ismerünk: Letare Germania, quae de Stirpe regia Meranie ducis ortam ab infancia dignam Dei gracia Hedwigim products'.

113 A vers nemcsak a széles körben terjedt Erzsébet-offíciumra alludál, hanem ismét hangsúlyozza a sziléziai szent uralkodói származását, hiszen Hedvig királyi nemzetségből, Németország hercegi családjából, a Merániaktól született. A fejedelmi származás Hedvig 15. századi sziléziai legendájának első sorában is megjelenik, de legendája szerint szentsége gyermekeiben is folytatódott, hiszen „szent gyökérből szent ágak sarjadnak"."

4 Hedvig kultuszában rögtön szentté avatása után megjelenik az énekes liturgia, először Sziléziában szekvenciák formájában, vagyis az énekes mise részeiként, de 1350 körül már verses zsolozsmáj át, vagyis az imaórák szerinti offíciumát is éneklik. IV. Károly császár 1360-ban jelenti VI. Ince pápának, hogy a Hedvig-zsolozsmát szeretné a szászországi ferences és klarissza kolostorok liturgiájába bevezetni. Kérdés, hogy Lőcsén vagy máshol Szepességben énekelték-e a Hedvig-offíciumot, elhangzott-e a Letare Germania valahol a szent ünnepén, október 16-án a koraesti imaórán. További kutatások dönthetik el, hogy menedékszirti karthauzi kolostorban milyen volt az énekes liturgiái hagyomány, a scriptoriumban másolt graduálék és antiphonálék mely zsolozsmákat tartalmazták, énekelték-e az Erzsébet-, Stephanus-, illetve Hedvigoffíciumot, mely szenteknek emelt oltárt a kolostor templomában Tescheni Hedvig a 16. század elején. Bárki, vagy bárkik is állították oltárt 1493-ban a lőcsei templomban, Szent Erzsébet és Szent Hedvig, illetve Szent István diakónus, első vértanú (egyébként Szapolyai névadó és védőszentje) iránt különös tiszteletet tanúsítottak, de az obszerváns ferencesek is fontos szerepet vittek vallásgyakorlatukban. Hogy Tescheni Hedvig és az 1487-ben, bátyja halála után a szepesi grófságot megörökölt, majd nádorrá választott Szapolyai István ilyenek voltak, ezt írásos források tanúsítják. Ha feltesszük, hogy a lőcsei Szent Erzsébet-oltárhoz valamilyen kapcsolat fűzte a Szapolyai házaspárt, kérdés, hogy Szent István első vértanú mellett miért nem Sziléziai Szent Hedvig jelenik meg az oltárképen? Erre a kérdésre éppen 113 Hcdvig-zsolozsma (Vcspcrás - 1. Antiphona) egy 15. századi antiphonáléból. Walter 1996. 4. kép. 114 Hedwigis, iam in ceolis beata, in terris de Stirpe generosa progrediens, nobilis quidem erat secundum corporee propagacionis originem. [...] De tam sanda radice sancti sunt ramiprogressi. Et iam filius eius, dux Henricus... filia vero Gerdrudis... Mrozowicz 1996. 66-67.