A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben
sága alá kerül. 86 Egyébként a késmárki Erzsébet-egyház is a szepességi város falain kívül épült, akárcsak a lőcsei. A lőcsei óváros falain kívül létesült Szent Erzsébet-egyházat, s a körülötte fekvő településrészt azonban 1532. június 7-én a város kénytelen volt leromboltatni, mert az épületek nagy veszélyt jelentettek Lőcse védőinek, ezekből ugyanis a Lőcse ellen támadó késmárkiak könnyen támadhatták a városfalakat. 87 A templommal alig foglalkozott a várostörténet-írás, s régészeti feltárása sem történt meg, ellentétben az ugyancsak a falakon kívül állt Szent Lélek-ispotállyal, amelynek alapjait kiásták és dokumentálták az archeológusok. A Szent Erzsébet-egyház minden bizonnyal szintén ispotály vagy leprakórház volt, ezért építették a város falain kívül. A 16. század elején Konrád Sperfogel lőcsei városbíró krónikája (egyébként éppen Tescheni Hedvig temetési menete kapcsán) említi a Lőcse falain kívül álló leprakórházat, amely 600-700 m (3-4 stádium) távolságra épült a várostól. 88 Mind a Szent Lélek, mind Szent Erzsébet „klasszikus" patrociniumok a középkori ispotályoknál, amelyek egyben egyházak, egyházi alapítványok is voltak. Úgy tűnik, a középkori végén a lőcsei Szent Lélek-ispotály töltötte be a szegénygondozás és a város öregeiről, betegeiről való gondoskodás funkcióját, amelynek irányítására Lőcse tanácsa igazgatót nevezett ki, a Szent Erzsébet-egyház pedig lazaret, vagyis járványkórház, leprakórház lett. A lőcsei hagyomány szerint a Szent Erzsébet-oltár a falakon kívüli Szent Erzsébetegyházból (a leprások házának kápolnájából?) került be 1532-ben a lőcsei Szent Jakab plébániatemplomába. Az oltárt az esztergomi érsek 17. századi lőcsei canonica visitatioi nem említik, feltehetően azért, mert alapzata elenyészett, s csak 1859-ben felében készítettek hozzá új építményt. Lőcse 1712. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv azonban már azt írja, hogy a torony melletti két kápolnát Szűz Máriáról, illetve Szent Erzsébetről nevezték el a bennük elhelyezett oltár miatt, igaz, egykori felszentelésük már nem érvényes, a templom ugyanis jóval korábban a protestánsoké volt, s ezzel az oltárokat is megszentségtelenítették, különben igen elhanyagoltak, díszüktől is megfosztották őket. 89 A lőcsei oltáron a korabeli főúri és fejedelmi elit gazdag viseletében feltűnő, nemcsak a jótékonyságot, hanem a női szépséget is megjelenítő Szent Erzsébet már maga a fő alak, s a római egyház olyan fontos szentjei, mint a Bajorországban kivételes kultuszt élvező Szent István első vértanú és az Ausztriában, Lengyelországban, sőt majd az újkori Magyarországon is különösképpen tisztelt, mártíriumával, működésével is KözépEurópához kapcsolódó, az „Óperenciás tengerbe", vagyis az Enns vizébe dobott, és ott megfulladt Szent Flórián csak kísérik (12. kép). A belső szárnyképeken az egyház első vértanúja és Szent Erzsébet azonos rangra emelkedik, hiszen mindketten legendájuk kétkét jelenetével szerepelnek, az ókeresztény mártíromság és a „modem" világi szentek életszentségének szembeállításaként (1. kép). Érdekes, hogy Erzsébet életéből a Hedviglegenda szellemiségéhez hasonló csoda jelenik meg: a két (bíbor és zöld) párnával megvetett hitvesi ágyban a beárult leprás beteg helyett a szolgák és a zöld köntösben betoppanó férj a feszületet pillantják meg, az ágy fejénél imára kulcsolt kézzel bíbor ruhában, feje 86 Kurccsko-Stossck 1998. 87 Javorsky 1997/98.45. 88 KEL V/A/2 (Spcrfogcl-krónika) f. 43 v . 89 Sunt duo alia sacella seu capellae retroversus ad turrim intra ecclesiam. Una Beatae Virgfim) Mariae, altera S. Elisabethae dicatae; et in hoc et illa singula sunt altaria, violata, nuda, neglecta et spoliata tempore haereticae possessionis ante annos plures. (1712) SK Can. vis. JV« 3. p. 2.
