A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben
apródokat, fegyverforgató ifjakat nevelt, erről a kortárs főpap és történetíró, Verancsics Antal is megemlékezik. 81 Sarlós Boldogasszony, vagyis a várandós Erzsébet és Mária találkozásának ünnepe, amely a ládi kolostor névünnepe is volt, az adomány idején még alig egy évszázados az egyetemes egyházban (1389), s Magyarországon elsősorban az obszerváns ferencesek propagálták, 82 az özvegy hercegnő pedig tovább terjesztette birtokán, Borsod megyében. Szent Erzsébet-oltár, Lőcse Ha az ikonográfiái programokban elrejtett, vagy nem is annyira rejtett politikai üzeneteket illetően tovább lépünk, vizsgálódásaink közé feltétlenül fel kell vennünk az 1493-ban készült lőcsei Szent Erzsébet-oltárt, igaz, a művészettörténet újabb kutatásai szerint attribúciója nem lehet azonos a két korábbi alkotással. 83 A Szent Jakab-templom oltárai között számon tartott szárnyasoltárt eredetileg nem mai helyén állították fel, hanem minden bizonnyal a német telepesek által a város falain kívül alapított 13. századi Szent Erzsébet-egyházban. Ez a templom akkor épült, amikor a Németországból érkező telepesek, vallási kultuszukat új hazájukba is magukkal hozva, a szepességi Bártfán és a Szepességhez közeli Kassán templomot emeltek Szent Erzsébetnek. 84 Szent Erzsébet iránt különös hódolattal viseltetett Stock János szepesi prépost is, aki Zsigmond király udvari orvosa volt, s jótevője 1433-ban nevezte ki a szepesi káptalan élére. Stock boroszlói (!) kanonokságot is viselt, s prépostként jobban szeretett Lőcsén időzni, mint Szepeshelyen, a káptalan székhelyén. Stock 1444-ben elérte a Szentszéknél, hogy a késmárki Szent Kereszt- és Szent Erzsébet-templom látogatói, ha meggyóntak, s megtartották a kirótt penitenciát, 40 napi búcsút nyerjenek. 85 A késmárki Erzsébet-egyházat, amelyet a Németországból érkezett telepes polgárok 1242-1251 között építették, eredetileg plébániatemplomnak, 1348 óta a landeki (lándoki) prépostság kanonokjai gondozták, akik a jeruzsálemi Szent Sír Kanonokrend tagjai voltak, s II. Endre (Szent Erzsébet atyja!) telepítette le őket a Sáros megyei Komlósra. A konventet Károly Róbert 1313-ban a lengyelországi (!) Miechóvvban székelő prépostnak adományozza, aki a kanonokokat a szepességi Landekre költözteti, majd a landeki rendház a lengyel anyakolostor jogható81 [UJtyeszenics György Corvin Jánostól [1504-ben] a nagyhírű sziléziai tesseni hercegi családból származó, királyi erénnyel és férfias jellemmel bíró Hedvig fejedelemasszonyhoz került sorsa jobbra fordulásának reményével, mert hallotta barátaitól, hogy apja tisztes hírnévre tett szert János király nemzője, István nádor, Mátyás király hadvezére vezénylete alatti vitézkedésével. A nádor feleségénél is fennmaradt apja emlékezete, mert a hercegnő mindazokat, illetve gyermekeiket is számon tartotta, akik férje mellett igen bátran és hűségesen fáradoztak a hadi szolgálatban. Mivel Utyeszenics lépten-nyomon azt hallotta, hogy apját annak idején Hedvig kivételes kegyében részesítette, ez öt is az asszony iránti feltétlen hűségre vezérelte. Sem vélekedésében, sem reményében nem csalatkozott. Hedvig ugyanis kedvesen fogadta, s legott arra érdemesítette, hogy felvegyék az előkelők fiainak osztályába, akiknek szolgálataira maga a fejedelemasszony tartott igényt. Ebben a rangban György alázatosan, derekasan és becsülettel viselte magát, mint azokhoz illik, akik asszonyi udvarok szolgálatának szentelik magukat, nem fordult szabadosan és szemérmetlenül a bujaság felé, pedig erre hajlamos életkorban volt, minden ifjonti vigasságot visszautasított, és a férfias elfoglaltságok felé törekedett, hogy mindennap valamivel több dicséretre érdemesülvén, még túl is teljesítse a kiváló és neves fejedelemasszony várakozásait. (A szerző fordítása) Verancsics 1857-1875. I. 31-32. 82 Bálint 1977. 1. Július 2. 83 Fajt 2003. 411-412., Gótika 2003. Kat. sz. 4.54 (Vcgh János). 84 Javorsky 1997/98.45. 85 Pirhalla 1899. 92.
