A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Bodnár Mónika: Serényiek a népi emlékezetben régen és ma (Történetek és azok történeti, kultúrtörténeti háttere)
A második kérdésre adandó válasz már nem ilyen kézenfekvő, az egy kis kutatást igényel. Tudjuk a regényből, hogy Géczy Julianna garamszegi Géczy Zsigmond leánya volt. Szüleiről többek között az is olvasható a regényben, hogy apja már ötvenesztendős volt, amikor nősülésre adta a fejét, de ebbe a merész vállalkozásba aligha bele is nem törött a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a garamszegi Ghéczy családfa levelei között e név után: I Zsigmond, nem áll ott parenthesisben, ahogy minden többi névnél szokás, a hitvestársnak a neve; hanem csak alája van írva, hogy a leánya volt Juliánná, Korponay Jánosné. 14 Tehát az anya neve nem derül ki a regényből, mint ahogy az sem, hogy mi lehetett a bűne. Más forrásból viszont tudjuk, hogy Géczy Zsigmond felesége, Julianna anyja osgyáni Bakos Judit volt, akinek volt egy Borbála nevü nővére is, aki Máriássy Imréhez ment feleségül. Az egyik Máriássy lány, Anna Szentiványiné lett, akinek az unokája Luzsénszky Ferenc hitvestársa lett. 13 Az ő egyik leszármazottjuk Luzsénszky Lívia, a történet szereplője, akinek első férje Serényi István (1896-1979) volt. Innen tehát a kapcsolat a lőcsei fehér asszonnyal. 4. Bosnyák Zsófia története Az 1609-ben született magyarbéli Bosnyák Zsófia személye két szállal is kötődik a Serényiekhez. Egyrészt azáltal, hogy édesanyja, Kenderessy Mária nevelt lánya volt Serényi Mihálynak (1531-1599), Boldogkő urának, ugyanis anyja, Bajony Zsófia Kenderessy Boldizsár egri alkapitány halála után lett Mihály felesége. Kötődik másrészt azáltal is, hogy az ifjú hölgy 17 éves korában nevelőapja szeretett unokaöccsének, a család egyik nagyreményű tagjának, Serényi Mihálynak (1599-1626) lett a hitvese. Ám az ifjú férj a házasságkötést követően néhány hónappal váratlanul megbetegedett, majd rövidesen elhunyt. Zsófia három év özvegység után Wesselényi Miklós, a későbbi nádor felesége lett. Vágtapolcára költöztek, itt születtek fiaik, Wesselényi Ádám és Wesselényi László. Zsófia és férje szegényházat létesített, ahol menedéket találtak a szegények, elesettek, elhagyatottak és árvák. Nála minden kérés meghallgatásra talált, minden rászoruló felé segítő kezet nyújtott. 1644-ben hunyt el, tetemét a közeli Sztrecsnó (Sztrecsen) várkápolnájának kriptájába helyezték. Húsz évvel később sor került a Wesselényi nevével fémjelzett Habsburg-ellenes összeesküvésre. Ennek leleplezése után, a megtorlások következtében a császári csapatok Sztrecsnó várát a levegőbe röpítették. A romok közül mintegy tíz évvel később, csodával határos módon a Zsófia földi maradványait tartalmazó koporsó sértetlenül, ép tetemmel került elő. A környék lakosságának körében nem kis riadalmat keltett az esemény. Zsófia mumifikálódott tetemét előbb a helyreállított várkápolnában, majd 1698-ban a vágtapolcai templom kriptájában helyezték el. Közben a nyitrai püspökség kivizsgálta az ügyet, s 1728-ban engedélyezte, hogy Zsófia földi maradványai előtt nyilvánosan tiszteleghessenek az érdeklődő látogatók. A templom északi falához egy kápolnát építettek, ebben helyezték el azt a barokk üvegfedelű koporsót, mely Zsófia testét őrizte. 1797-ben a testet aranyozott köntösbe burkolták, és új koporsóba helyezték. így látható egészen napjainkig. 16 14 Jókai 1982. 399. 15 Mihályfalusi Forgón 1997. 60; 436. 16 http://phprs.tcplickanadvahom.sk/vicw.php?cisloclanku=2007012401 (2009. február 10.)
