A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET ÉS SZILÉZIAI SZENT HEDVIG KULTUSZA A KÉSŐ KÖZÉPKORI SZEPESSÉGBEN GYULAI ÉVA Amicis mets Elisabethae et Josepho Rosnaviensibus Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig nemcsak, hogy kortársak vol­tak, hanem szoros rokonságuk is közismert, hiszen Hedvig nagynénje volt a magyar király­lánynak Szent Erzsébet anyja, Andechs-Meráni Gertrúd révén. A bajorországi Andechs grófi családjából származó Szent Hedviget, akinek apja, IV. Andechsi Berthold a meráni hercegi címet is elnyerte, nemcsak Sziléziai, hanem Andechsi néven is ismeri a hagiogra­fia, sőt a vallásos tisztelet is, de német nyelvterületen, vagy legalábbis Bajorországban, az egyébként Thüringiai vagy Magyarországi néven ismert Szent Erzsébetnek is volt hason­ló előneve, ezt igazolja Raphael Sadeler (1560-1628) neves rézmetsző Johann Mathias Krager (1575-1634) rajza alapján a 17. század első évtizedeiben készült és Münchenben nyomott metszete, amelyet a művész I. Miksa bajor választófejedelemnek (sz.: 1573; 1597-1652) ajánlott. A kép Andechsi Szent Erzsébetet ábrázolja, aki „kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja" (Péld. 31,20), amint koronával a fején az ispotályban egy szegény koldus lábát mossa." 1 Jelen tanulmány két kivételes szepességi oltárkép kapcsán a késő középkori ma­gyarországi Szent Erzsébet-hagyomány és recepció kérdéséhez kíván hozzájárulni azzal, hogy az oltárképek bizonyos ikonográfiái, valamint történeti, egyháztörténeti vonat­kozásait kutatva, Szent Erzsébet magyarországi kultuszának Szilézia, Bajorország, sőt Ausztria felé mutató kapcsolatait valószínűsíti, ezzel együtt adalékokkal kíván szolgálni a Szapolyai család, sőt a „Szapolyai-ház" hatalmi legitimációs törekvéseinek vizsgálatához. Arnótfalva (Szepes vm.) A Szepes vármegyei Arnótfalva (ma: Arnutovce, Szlovákia; újkori német neve: Emaus) Szűz Mária-oltára már a 19. század végén, a magyarországi művészettörténet és műemlékvédelem megszületésének az időszakában bekerült a tudományos vérkeringésbe, Divald Koméinak a Szepesség művészetét tárgyaló monográfiája már párdarabjával, a lőcsei Szent Erzsébet-oltárral együtt közli az oltárképet (1. kép), sőt az arnótfalvi oltár pár darabjaként határozza meg a jánosfalvi (ma: Jánovce, Szlovákia) Szűz Mária-oltárt 2 is, főként az igen hasonló Szent Erzsébet-ábrázolás okán (2. kép). Ugyanakkor Divald az arnótfalvi oltár egyik mellékalakjában még a templom patrocíniuma alapján Szent Ilonát 1 S(ancta) ELISABETHA ANDECENSIS / MANVM SVAM APERVIT INOPI ET PALMAS SVAS EXTEN DIT AD PAVPEREM. Ecce rogatomm mulcet vestigia lymph is, / Mendicosque lauat Regia dextra pedes: / Et tamne indignam tanto se munere censet, I A se dum tangi censet Elisa Deum. A metszetet őrzi: Herzog August Bibilothck, Wolfenbüttel. Ltsz.; Graph. Al: 2449g; és British Museum, Prints & Drawings, Reg. No. 1910,0208.21. 2 Slovcnská narodná galéria, Bratislava (Pozsony). Sbirka starého uméní N° O 1594.

Next

/
Oldalképek
Tartalom