A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

Az oltárok állapotából és a hívek bizonytalanságából ítélve a templom akkori kegyurai, a lőcsei jezsuiták igencsak elhanyagolták patrónusi kötelezettségeiket. A vizitációs jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Szent Ilona tiszteletére emelt, s azóta elenyészett főoltár mellé a késő középkorban két további szárnyasoltárt állítottak az arnótfalvi templomban, a Boldogasszony-oltárt Szent Erzsébet és Hedvig, illetve a szárnyakon további szentek ábrázolásával, és a Fábián-Sebestyént, amelyből mára csak egyetlen táblakép maradt fent. Az, hogy a főoltáron kívül két további, a templom titulusától különböző mellékoltárt is alapítottak a középkor végén, egyértelmű donáció(ka)t jelez, egyben az ábrázolt szentek kivételes tiszteletére utal, így nemcsak a Mária-kultuszt, hanem a kísérő szentek iránti devotiot is mutatja. Az arnótfalvi Szűz Mária-oltár párdarabja, a Márton mester által 1497-ben festett szepesjánosfalvi/jánóci oltár azonban főoltárnak készült, hiszen a trónuson ülő Szűzanyát itt jobbról a templom védszentje, Szent Katalin kíséri, s a Szent Szűz és a Kisded bal oldalára festették Szent Erzsébetet. Érdekes, hogy a Szent Katalin-Boldogasszony-oltár a 18. század elejére elvesztette főoltár-funkcióját, az 1712. évi egyházlátogatás során feljegyzik, hogy a jánóci Szent Katalin-leányegyház templomában új főoltár áll a Boldogságos Szűz tiszteletére, míg a régi már csak harmadik a sorban, a jegyzőkönyv ugyan megjegyzi, hogy régen ez volt az első, vagyis a főoltár. A templomot és az oltárokat ugyanis a rendi felkelések idején megszentségtelenítették, s az itteni egyház is csak nem sokkal korábban került vissza a katolikusokhoz.

25 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szepesi káptalan, illetve a karthauzi szerzetesek birtokán az 1480/90-es években két falu templomában is új oltárt emeltek a Szűzanya tiszteletére, s mindkét ikonográfiában hangsúlyos helyen jelenik meg Szent Erzsébet, Arnótfalván Mária jobbján, a Szűzanyával „társalkodva", a szepesjánosfalvi „sacra conversazione"-ikonográfiában ugyan a balján, de a jobb oldalt természetesen a névadó szentnek, Katalinnak kellett fenntartani. Egyébként a karthauzi szerzeteseknek Jánócon is volt birtokrészük, a 15. század elején szereznek itt jószágot,

26 kérdés, hogy a patronátusi jogokat gyakorolták-e? Szapolyai István és Tescheni Hedvig Amenedékkövi karthauziak birtoklása és patronálusa idején készült arnótfalvi oltár felveti a donátor kérdését, aki, vagy amely lehetne akár a kolostori közösség is, hiszen a birtokokkal rendelkező egyházi alapítvány képes lehetett egy értékes műalkotás megrendelésére. Nem zárható ki a korábbi birtokosok donációja sem, hiszen a falu a Görgeyek egyik ősének nevét viseli, ráadásul bizonyos részbirtokra vonatkozó joguk meg is maradhatott. Az oltárállításról nem ismerünk írásos forrást, a Szapolyaiak korabeli egyházpártoló gyakorlata azonban megengedi feltételeznünk, hogy az oltárt valóban Szapolyai István és felesége, Hedvig állíttatta. Szapolyai István minden bizonnyal még sziléziai kormányzósága alatt (1474-1481) megismerte II. Primislaus (Pfemiszlaw) tescheni herceg 1469-ben született leányát. 25 Ecclesia filialis Janocz est in bono statu, murata cum turri, dicata honori S. Catherinae V, et M, an consecrata sit, ignoratur. Altaria sunt tria, malus nouum B. M. V. consecratum... 2. S. Nicolai. 3. S. Catherinae, quodprius primum fuit, haec duae violata, et ecclesia fuerat olim violata per occasionem duarum rebellionum, sed expost reconciliata. (1712) SK Can. vis. N° 3. p. 101. 26 Csánki II. 274.