A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Császári Éva: A szlovák nyelv elhalása és a kulturális elemek kiveszése Bükkszentkereszten

to mama hovorivali v Répásu...", „Na Répásskim se stanulo...", „Ja som tak cul, ze dakedi tu buli v Bükku medved'i a vlci...", „Nena Marisa Papp neved'ela mad'arsky...", „V Répásskej Hufe sa stalo...", „Hovorili stara mama...", „Stara mama mi rospravala, bo oni buli Répasanka... Édesanyám répáshutai vót, de még az ö mamája mesélte ezt neki...", „...0 Dorongosi őuli oni? Ne. Taka velka luka je to." Az idősek emlékeiben máig is élénken élnek a hiedelemalakokról szóló megtörtént esetek. Bükkszentkereszten a boszorkányhit volt a legerősebb, ezért a boszorkányokhoz kapcsolódó hiedelmek voltak a leggazdagabbak. Minden rendkívüli eseményt a boszorkány tettének tulajdonítottak. A boszorkány (bosorak, bosorka) gyakran béka alakjában jelent meg, és a legfőbb bűne a tehén megrontása, a tej elvétele volt. Az esetek elbeszélésekor az adatközlők mindig alkalmazzák, ill. alkalmazták a már említett felvezetést: megnevezték azt, akitől a történetet hallották, vagy akivel megtörtént az eset. A hiedelemvilág alakjai, a boszorkák, a szemmel verők, a zmora, a vrkolak (farkasember) és a gyermekeket kicserélő buhinka, a róluk szóló történetek és a velük szemben alkalmazható védekezési módok lassan kivesznek a köztudatból. Mács Ildikó „Az ember- és természetfeletti lények Répáshuta hiedelemvilágában " című szakdolgozatában megállapította, hogy a zmora, a vodná baba és a buhinka tekinthetők tisztán szlovák eredetűnek. A többiek esetében a hiedelemmotívumok keveredéséről és a környezet hatásáról van szó. Az ember- és természetfeletti lényekhez kapcsolódó hiedelemrendszert a passzív továbbélés, az egyre erősödő funkcióvesztés és az átadás-átvétel megszűnése jellemzi. Amíg ezeket a történeteket a mesélők ismert személyekhez tudják kötni, megőrződhetnek elsődleges formában. (Takács András elbeszélése: „Buhinka csak buhinka volt mindig. Hát ez járt lopni sárgarépát, mrkvát, petrezselymet, almát, körtét, szilvát... egy nagy csizsmát kivitték, és beledugta a lábát, mind a kettőt. Úgy tudták megfogni..." A buhinka testét szőr borította, mocsaras vidéken tanyázott és kicserélte az újszülött gyermekeket. A kicserélt gyereket buhinyáknak hívták. A zmora: Halász Oszkárné elbeszélése: „ ...azt mondják, hogy az valami olyan lény, vagy mi volt, hogy olyan alakú, mint a macska, mondták azt is, hogy láthatatlan, az alvó embernek vagy gyereknek a mellére ült...elnyomta a légzőszerveit, hogy az majd megfúlt.'''' Ladányi József: „ ...afiúknak éjszaka szívta a mellét, ...nagyon fájt a mellük a fiúknak, nem láttak semmit, csak egy szalmát. Szent vízzel gyógyították.'''' A hegyvidéki, bükki szlovákok életében nagy szerepet kapott az erdei gombák, gyümölcsök (csernyice - cseresznye, malini — málna, sipki - csipke, drinke - som, habdza - bodza, mukinya - galagonya, troszkavica - erdei eper), gyógynövények gyűjtése. A gyűjtögetés eredetileg női munka volt. Az erdő terméseinek gyűjtése és házi, hagyományos feldolgozása reneszánszát éli. Közkedveltté és keresetté váltak a házi készítésű szörpök, lekvárok, a szárított gombaféleségek és gyógynövények, amelyek nem utolsósorban fontos kereset-kiegészítési forrást képeznek. A vadalmából (planki), körtéből és csipkéből manapság is készítenek aszalt gyümölcsöt (susenkii). A málna, a szeder és az eper leveléből teát készítenek. A gombákat a mai napig a szlovák nevükön nevezik: vac/ovA:a-gyürüs tuskógomba, szingyak-sátánünóru, májovka-májusi gomba, kurcs a-cskkegomba, hliva-géva, laskagomba hor kiny a-keserűgomba, Aozár-érdestinóru (kozák), parapli-özláb, pesztrak-petrecgomba,potrnyovka-tövisaljagomba, holubica-galambgomba, èresz/ov/ta-szilfagomba, oszicsnyak-nyárfatinóm, zsgripak-pç\yhes keserűgomba.