A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban

tosat nem állíthatunk. A korai házasság velejárója volt a korai gyermekvállalás is, erre több példát is találunk az összeírásokban. Gömör vármegyében az alsó-szuhai 24 éves Kovács Elizabethának 12 éves lánya, míg a Torna vármegyei Udvarnokon élő 30 éves Nanu Katalinnak 17 éves fia van. A családi kereteket vizsgálandó már csak egyetlen témakör maradt, vajon a cigány családokban a korai házasság, illetve gyermekvállalás következményeként nagyszámú gyermekkel találkozunk-e egy-egy családban. Első ránézésre is látható, hogy a gyermekek száma a családokban nem kimagasló, legnagyobb számarányt Torna vármegyében tapasztalhatunk, de a gyermekszám itt sem éri el családonként a három főt. Népesebb családokban 5-8 gyermeket jegyeztek fel, ennél nagyobb gyermekszám sehol sem fordul elő. Ez az eredmény azonban megtévesztő lehet, hiszen tudjuk, hogy a cigányság lélekszáma Magyarországon megjelenésüktől kezdődően folyamatosan nőtt, ami nem magyarázható egyszerűen a folyamatos, több hullámban való betelepüléssel. Ahhoz, hogy egy népcsoport demográfiailag folyamatosan növekedjen, ahhoz családonként minimálisan 3 gyermeknek kellene születni, de mint látható, itt ezt nem tapasztalhatjuk. A probléma a már említett együttélés és ennek regisztrálása az összeírásokban. Ezt támasztja alá Bódi Zsuzsa vizsgálódása is,

30 Pest megye esetében a négy vizsgált járásból kettőben csak a gyermekekkel rendelkező családokat vették külön családnak, míg kettőben minden együtt élő párt. Ebből a visszásságból adódhat, hogy a számadatok nem támasztják alá a tapasztaltakat. Az elemzés egyik leglényegesebb kérdése az, hogy mekkora volt a cigányság számaránya a lakosság többi részéhez képest. Ehhez csatlakozik az a kérdéskör is, hogy egy-egy vármegyében a települések hány százalékában élt cigány család. Tudnunk kell azonban, hogy itt nem beszélhetünk teljes lefedettségről, hiszen a népesség nagy része még mindig vándorló, vagy időlegesen letelepedett életmódot folytatott, az összeírásokban azonban csak a már letelepedett, vagy éppen ott talált lakosságot jegyezték fel. A meglévő adatokat számba véve az összevetést az 1785-ös II. József korabeli népszámlálás adatait felhasználva tudjuk elvégezni. Sajnos az 1785-ös Torna vármegyét érintő népszámlálási adatok nem állnak rendelkezésre, de a Gömör és Szepes vármegyeiek igen, ezt kiegészíthetjük a már meglévő Pest megyei adatokkal. A tanulmányban 1494 cigány személy adatai szerepelnek, az 1785-ös népszámlálási adatok szerint Pest megyében 263 629 személy élt, ebből kiszámítható, hogy a cigány lakosság Pest megyében az összlakosság 1%-át sem teszi ki (0,5%). Területi megoszlásuk azonban szórt, hiszen a megye településeinek 73%-ban találhatunk cigány családokat. Ugyanezen számarányok Gömör vármegyében a lakosság számához viszonyítva meghaladják az 1%-ot (1,3%), míg területi szórtságuk nem mutat olyan nagy számot, a vármegye településeinek 59%»-ban laknak cigányok. Ha megnézzük a cigány lakosság számarányát azokon a településeken, ahol éltek, akkor sem fedezhetünk fel túlzott jelenlétet (2,3%), találunk eltéréseket, ahol nagyobb számban képviseltették magukat, ilyen például Zsór (12%), Susa (10%), Alsóvály (9%). Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy Gömör vármegyében a 10%> feletti arány rendhagyó, míg 15%> feletti jelenléttel nem is találkozunk. Még kisebb számban találkozhatunk a cigány lakossággal Szepes vármegyében, mind létszámuk, mind területi megoszlásuk jóval alatta marad a fent említett két megyével szemben. 30 Magyarországi cigány összeírás a 18. században. 1992. 16.